Az alapvető különbség matematikailag a szorzás:
Ha két érett felnőtt egyén él együtt, akkor két teljes, egész ember alkot egy új egységet, egy párt, akik kölcsönös egymásra utaltságban élnek, tehát függenek egymástól, de nem társfüggők. (1x1=1pár)
Ha két függő él együtt, akkor két „félember” nem alkot egy egészet, hanem ketten együtt egy teljes értékű kapcsolatnak csak a negyedét élik meg. (1/2 x 1/2=1/4)
A társfüggőség ellentéte nem a teljes függetlenség, hanem az, ha elismerjük, hogy kölcsönösen függésben élünk a párunkkal és másokkal, az emberiséggel és az egész világgal.
A társfüggőséget elég gyakran a szenvedélybeteg párjával azonosítják, de más helyzetekben, kapcsolatokban is előfordulhat. Lényege egy olyan viszonyulás, amikor azt hisszük a másik emberrel leszünk egy egész és csak félemberek vagyunk önmagunkban. Társfüggő az, aki eltűri, hogy a másik személy viselkedése befolyásolja saját életét és alárendelődik neki; ill. minden energiáját leköti az, hogy a másik személyt kontrollálja.
Sok kapcsolat a függőség egy formája. A férfinek a nőre van szüksége, nélküle nem tud bizonyos feladatokat elvégezni (pl. főzni, mosni), a nőnek a férfire van szüksége, hogy biztonságban érezze magát; és úgy érezhetik mindketten, hogy ha házasok vagy együtt élnek, akkor már a másiknak kötelessége gondoskodnia róla.
Az ilyen társválasztás inkább a személyes hiányokat elégíti ki, vagyis hiánymotivált döntés és nem tudatos választás eredménye. Ez utóbbi egy olyan növekedésre irányuló vágy, amely egymás lelki fejlődését segítené elő a kapcsolaton belül.
Források: onlinepszichologia hu, lelkititkaink hu és Horváth Gábor előadása
Kiemelt szakemberek a témában
-
Szalkai Réka
Pszichológus
-
-
-
-
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
Komment írása