Mindenkivel megesett már, hogy olyasmire mondott igent, amelyre igazából a nem lett volna a szívből jövő válasz: hétvégi különmunka, unalmas és hosszú feladat, vagy akár egy kellemetlen rokon pesztrálása… Ha azon kapjuk magunkat, hogy szinte mindig rábólintunk mindenre, miközben legbelül tudjuk, hogy nemet szeretnénk mondani, akkor bizony nehézségünk van az önérvényesítéssel, az énhatáraink kijelölésével és a nemet mondással.
Mert a „nem” nemcsak egy szó – hanem egyúttal egy határ is: az énhatárunk. Határokat húzni gyakran ijesztő és nehéz. Főleg, ha úgy nőttünk fel, hogy az volt a jó gyerek, aki „szót fogad”, aki nem mond ellent, aki nem ad hangot saját óhajának. Ha gyakran megkaptuk, hogy ne legyünk már ilyen önzőek, hogy saját vágyainkkal állunk elő. Az lett az elfogadott, hogy saját óhajunk, szükségleteink nem kaptak teret. Megszoktuk, hogy puszi, ölelés akkor járt, ha az elvárt módon „jók voltunk.”
A megfelelés, a szeretet elvesztésétől való félelem, a bűntudat - ezek mind ott bújnak meg a háttérben, amikor nehezen vagy egyáltalán nem tudjuk kimondani azt, hogy nem. Ott van bennünk a szorító érzés, hogy mit fognak szólni? Rossz színben tűnök fel? Megharagszanak rám, értéktelen leszek? Lustának, hozzánemértőnek vagy önzőnek mondanak majd…
Nem jó, ha saját magunk a legutolsó helyre tesszük és mindenki más óhajának eleget teszünk. Ez rendkívül fárasztó, hisz önmagunkat zsigereljük ki, magunktól vesszük el az időt, hogy töltődni, pihenni tudjunk. Lehet, hogy újra meg kell tanulnunk kideríteni, hogy mire is van szükségünk. Nem attól vagyunk szerethetőek, értékesek, ha mindent megteszünk valakiért, miközben saját szükségleteink elhanyagoljuk.
A „nem” nem durvaság. Nem elutasítás. Nem önzőség. A „nem” önismeret és öngondoskodás. Mi segíthet? Figyeljük meg, mikor és miért esik nehezünkre nemet mondani. Engedjük meg magunknak, hogy ne legyünk mindig elérhetőek, mindig „jó fejek”, aki bármikor bármire ugrasztható. Kezdetnek olyasmire mondjuk nemet, ami nem okoz kellemetlen érzést: egy apró szívességre könnyebb lehet nemet mondani, mint egy idő- és energiaigényes kérésre.
Komment írása