„Mi a hosszú, boldog párkapcsolat receptje?” – Tűnődünk el a kérdésen szinte mindannyian újra és újra életünk folyamán. Tökéletes párkapcsolat nem létezik, de létezhet-e olyan személy, aki a maga összes hibájával együtt, mégis a lehető legjobban passzol hozzánk? Amennyiben igen, hogyan lehet eldönteni, hogy egy döcögősen induló, nehézségekkel teli kapcsolatban van-e potenciál?
Rengeteg elmélet létezik, mely a szerelem „titkos receptjét” és a boldog párkapcsolat alapjait kutatja. Az egyik legnépszerűbbet, Sternberg megközelítését szeretném most bemutatni kicsit mélyebben. Az amerikai pszichológus szerint három alapvető összetevő szükségeltetik egy boldog párkapcsolathoz: a szenvedély, az intimitás, és az elköteleződés.
Mit is értünk ezalatt pontosan?
A szenvedély a szerelem testi oldala, mely a másikkal való fizikai, illetve szexuális közelségben, valamint a folyamatos kapcsolat fenntartására irányuló vágyakban teljesedik ki. Fontos megjegyezni, hogy ez nem egy állandó érzelem, sokkal inkább olyan, mint egy hullámvasút, vannak mély-, illetve csúcspontjai is. Általában a párkapcsolat elején dominál, később, az intimitás és elkötelezettség veszik át a vezető szerepet; a szenvedély pedig egy kicsit háttérbe szorul.
Az intimitás a szerelem érzelmi összetevője. Kialakulásának időtartama változó, de általában lassabb folyamat. Kapcsolatunk szempontjából lényeges, hogy mennyire mutatjuk meg önmagunkat, mennyire bízunk a másikban, mennyit osztunk meg a párunkkal, mennyire tudjuk egymást elfogadni, támogatni.
Az elköteleződés a racionális, kognitív oldal. Folytatja, amit az intimitás megalapozott, még közelebb hozza az embereket egymáshoz. Egy hosszú távú kapcsolat szempontjából az elköteleződés a legfontosabb összetevő, hiszen egy tudatos döntést jelent aziránt, hogy partnerünkkel együtt képzeljük a jövőnket, és ennek érdekében hajlandóak vagyunk folyamatos erőfeszítéseket és áldozatokat is tenni.
Az emberi kapcsolatok fajtái
Sternberg összesen 7 féle kapcsolattípust különböztetett meg aszerint, hogy mely tényező dominál, illetve mely hiányzik belőlük, vagy esetleg melyik két tényező kombinációját mutatja az adott kapcsolat.
1. Az őrült (dilis) szerelem
Egyéjszakás kalandok, szeretői viszonyok, mindennemű racionalitás hiánya… Ez a típus a szenvedély túlsúlyát jelenti az intimitással és elköteleződéssel szemben; melyek kevéssé, vagy egyáltalán nincsenek jelen a kapcsolatban. A hangsúly szexualitáson van, és az esélye, hogy a két fél elköteleződjön, viszonylag csekély.
2. A szeretetkapcsolat
Vannak olyan ismerőseid, akikkel van, hogy nagyon gyakran beszéltek, de olyan is akad, hogy kimarad egy év? Akikről elmondhatod, hogy elég jól ismered, jó emlékekkel gondolsz rá, azonban, ha az éjszaka közepén bajba kerülnél, mégsem őt hívnád fel? A szeretet alapú kapcsolat valami ilyesmi. Jelen van az intimitás, viszont hiányzik az elköteleződés, valamint a szenvedély is.
3. Az üres szerelem
Az üres szerelem a szeretetkapcsolat ellentéte. Azt takarja, amikor szenvedély és intimitás hiányában csak azért vagy a pároddal, mert egykoron elköteleződtél iránta. Üres szerelem tipikus példái azok a házasságok, amelyeket már csak a közös gyerek, vagy közös vagyon tart össze, illetve a mögöttes tényező, hogy ha kilépnénk abból a nem túl boldog, ám annál praktikusabb szimbiózisból, amelyet a kapcsolat nyújt, annak következményei felborítanák testi-lelki egyensúlyunkat.
4. A vak szerelem
Vagyis a szenvedély és az elkötelezés kombinációja. Ide tartozik a plátói szerelem, amikor egyoldalúan köteleződünk el és táplálunk szenvedélyes érzelmeket rajongásunk tárgya iránt (ez most így lehet, hogy furán hangzik, de tiniként volt poszter a faladon? – na erről beszélek! ? ). Továbbá ide tartoznak azok a kapcsolatok is, amikor a párok még ebben a szenvedéllyel túlfűtött, ám az intimitást el nem érő állapotban szánják el magukat olyan elköteleződő lépésekre, mint az összeköltözés vagy házasság. Miért is rizikós ez a forma? Ilyenkor valójában nem a társunkba vagyunk szerelmesek, hanem egy idealizált képbe, amely megeshet, hogy csak a mi fejünkben létezik, és valójában csalódnunk kell, mikor megismerjük párunk személyiségét. Természetesen lehet, hogy később, a szenvedély csillapodásával kialakul az intimitás, ám sok esetben a rózsaszín köd elmúltával viharos szakítás vagy válás tesz pontot az ilyen kapcsolatok végére.
5. A baráti kapcsolat
Itt arról beszélünk, mikor intimitás és elköteleződés jellemzi a már hosszú ideje fennálló kapcsolatot, a szenvedély pedig hiányzik, vagy már lecsillapodott ( utóbbi például jellemző a régóta együtt élő házaspárokra, élettársakra).
6. A romantikus szerelem
Volt olyan nagy szerelem az életedben, aki valamiért mégsem lett a „nagy ő”, azonban még ha fájt is a szakítás, jó emlékekkel gondolsz rá vissza? Akkor már neked is volt részed romantikus szerelemben. Mit is jelent ez? Átbeszélgetett és szenvedélyes éjszakák; grandiózus gesztusok; egyre több vicces, komoly, boldog és szomorú közös élmény; lassan de biztosan kialakuló intimitás. Aztán megjelennek az első nehézségek, viták, valamelyik – vagy mindkét - fél oldaláról az ijedelem, hogy ez így túl gyorsan komollyá fog válni, viszont még nem érezzük magunkat készen rá. Majd jön a szakítás, amelyet oly sokszor követ a hosszas „se veled-se nélküled” játszma, amikor nem tudjuk elengedni a másikat, hiszen minden megvan benne, ami kell, de valami mégis ott motoszkál bennünk: a félelem, mégpedig az elköteleződéstől. Ezek azok a kapcsolatok, amelyek az intimitás és a szenvedély magas szintje miatt maradandó nyomot hagynak bennünk, valamennyire „sérülten” jövünk ki belőlük, ám emellett nagy személyiségformáló hatásuk is van, amelyből későbbi kapcsolatainkban sokat profitálunk.
7. A beteljesült szerelem – a boldog párkapcsolat alapja
Avagy a legideálisabb típus, hiszen egyformán jelen van benne mind a három kulcsösszetevő. Azonban ne tévesszen meg! Ez sem azt jelenti, hogy tökéletes a kapcsolat, hanem azt, hogy megvan benne az elkerülhetetlenül szükséges testi vonzalom, a kellően mély bizalom, illetve a stabilitáshoz elengedhetetlen elköteleződés. Az viszont, hogy ez a való életben mennyire lesz működőképes, az teljes mértékben rajtatok áll, és azon, hogy mennyi energiát fektettek bele. Hiszen a jó alap elég kiindulás egy házépítéshez, viszont magát a házat csak sok munkával lehet felhúzni.
Komment írása