Az Önsegítés

Megküzdési stratégiáink, módjaink, melyekkel reagálunk a minket ért történésekre egyéntől
és helyzettől függően változó mélységűek és adaptációjúak, s előfordul, hogy életünk viharjai
során másba nem tudunk -vagy akarunk- kapaszkodni, és segítenünk kell magunknak,
magunkon. De mit is jelent a pszichológia tudományágában az önsegítés?

Belső (érzelmi), valamint külső (kapcsolati) egyensúlyunk visszaállítása, valamint mentális,
illetve fizikális egészségi állapotunk javítsa önsegítésnek minősül. Szakmai definíciója szerint
egy proaktív, önindított megküzdési mód, amely a támogatás különböző formáinak aktív
keresésén alapul, tehát a problémamegoldást helyezi középpontba, de ez nem jelenti azt, hogy
ne lehetne érzelmi fókuszú. (Demetrovics és mtsai., 2012)

Habár az egyén maga keresi a megoldást, segítséget, gyakori és effektív a társas
támogatottság jelenléte is, amely például az önsegítő csoportban való részvételt jelenti.
Eredete régmúlt időkbe nyúlik vissza, történetileg Hésziodosz nevéhez kapcsolható, s már a
görög időkben megfogalmazódott önsegítő-alapelvként tekinthetjük többek között a
nyíltságot, önirányítást (autonómiát), a reményt, a szolidaritást és az őszinteséget.
Az önsegítés, valamint az önsegítő mozgalmak megjelenésében és elterjedésében szerepet
játszottak egyes társadalmi struktúrát érintő változások, mint a(z) -akár három-négy generáció
együttélését magában foglaló- hagyományos családmodell felbomlása, az individuális,
önmegvalósító viszonyulás előtérbe kerülése, a mentálhigiénés szolgáltatások gyakran magas
anyagi költsége, a huszadik század második felétől megjelenő erősödő bizalmatlanság az
egészségügyben, valamint a világháló mindent mindennel összekötő információs rendszere.

Az önsegítés formái
Lehet szó önsegítés szempontjából könyvekről, akár filmekről, csoportokról, vagy más
egyéni, csoportos, popkulturális vagy kulturális tevékenységről, vagy az információ és a
támasz családtagokon, barátokon, akár internetes kapcsolatokon keresztüli kereséséről is.
Önsegítésnek tartjuk továbbá az életmódunk javítása és egészségesebbé tétele érdekében
történő cselekvéseinket, ilyen lehet a sportolás, a relaxációs és meditációs technikák végzése,
a tudatos étrend kialakítása, káros szenvedélyek elhagyása, más öngyógyító módok,
nevezetesen gyógynövények fogyasztása, alternatív gyógy -és akár terápiás módok saját
elhatározásból történő végzése, a professzionális segítségen kívüli terápiás és gyógyító
lehetőségek alkalmazása, tehát dióhéjban a testi-szellemi-lelki egység ápolása.
Formái különbözőek, valamiben azonban mondhatjuk, hogy hasonlóak: némelyek alacsony
költségűek, vagy teljesen költség nélküliek, egyéniek, spontán jellegűek, mellőzik a hivatalos
utakat és a bürokráciát, ám így hatékonyságuk is képes meglehetősen egyéni és széles
amplitúdón mozogni, s gyakran az átélt élmények és elért eredmények nehezen megoszthatók,
átültethetők, általánosíthatók.

Önsegítő csoportok
Az önsegítő csoportokban kiemelkedő a társas támogatás jelentősége. Akár támaszadásról,
akár konkrét segítségnyújtásról legyen szó, az együttérzés, az elfogadás és bizalom
meghatározó eleme és feltétele a jól működő a csoportoknak. Emellett az egyéni
felelősségvállalás, a sorsközösség érzése, a remény táplálása és a cél szem előtt tartása tehet
igazán jót a csoport dinamikájának.

Önsegítő könyvek
Az önsegítő könyvek gyakran nem kifejezetten szakszerű állásfoglalásai és tanácsai mellett
nagy választék nyílik napjainkban a szakma által elismert alkotók munkáinak elolvasására,
feldolgozására is. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy csak Amerikában 653 millió
dollárt költöttek ilyen témájú könyvekre 2000-ben (Paul, 2001).

Mindazonáltal, az önsegítés (és a biblioterápia) eszköze nemcsak önsegítő könyv, hanem
szépirodalmi, vallási, szórakoztatóirodalmi, vagy akár önéletrajzi alkotás is lehet, hiszen
mástól származó gondolatokkal, érzelmekkel, világlátásokkal való találkozás segíthet a
nézőpontváltoztatásban, az átkeretezésben, ugyanakkor azonosulásra is képes alapot nyújtani,
képes éreztetni, hogy nem egyedül vagyunk a problémáinkkal. Nem utolsó sorban pedig maga
a könyv olvasása, mint tevékenység, a narratíva izgalma, a figyelem fókusza is képes lehet
segítséget nyújtani. Ugyanakkor bizonyos szakemberek „pszichogügyögés”-nek (Rosen,
1977), vagy épp egyszerű csalásnak (Styron, 1990) titulálják őket, mások pedig bizalmatlanok
az egyértelmű hatásosságukat tekintve (Csikszentmihalyi, 1999)
Az ellenvélemények és kételkedő hangok ellenére a 21. századi kutatások egyre szélesebb
körben és nagyobb mértékben ismerik el az önsegítő könyvek hatékonyságát.

Felhasznált irodalmak
Csikszentmihalyi, M. (1999). Flow: Psychologie van de optimale ervaring. Boom,
Amsterdam
Demetrovics, Zs., Urbán, R., Rigó, A, Oláh, A. (szerk.) (2012). Az egészségpszichológia
elmélete és alkalmazása II, ELTE Eötvös Kiadó, Budapest
Paul, A.M. (2001). Self-Help: Shattering the Myths. Psychology Today, March.
Rosen, R. D. (1977). Psychobabble; Fast talk and quick cure in the era of feeling. Atheneum,
New York
Styron, W. (1990). Darkness visible. Random House, New York