Az evészavarokról

Az evészavarok napjaink egyik kiemelt, egyik legjelentősebb népegészségügyi problémájának tekinthetőek. Megelőzésük, kezelésük komoly kihívást jelent, de még felismerésük is olykor nehézséget okozhat. 

Az evészavarokkal való foglalkozás fontosságát véleményem szerint leginkább 2 dolog támasztja alá. Az egyik a gyakori előfordulásuk. Az átlagnépesség körében 1-3%-ra tehető a különféle evészavarok prevalenciája, ám egyes csoportokban, korosztályokban (pl. fiatalkorúak, serdülők, szépség- és divatiparban dolgozók, stb.) sokkal gyakrabban fordulnak elő mind a diagnosztizált evészavarok, mind a szubklinikai súlyosságú kóros, rendellenes evési attitűdök, szokások. Másrészről súlyos, komoly egészségügyi következményekkel, testi szövődményekkel járhatnak a kezeletlen (és fel nem ismert) evészavarok.

Mikor is gyanakodhatunk evészavarra? Mik lehetnek az intő, figyelmeztető jelek? Íme -a teljesség igénye nélküli- néhány, a leggyakoribb típusú evészavar és azok főbb jellemzői, tünetei:

Az anorexia nervosa lényege az étel elutasítása, a nagymértékű fogyás, a kóros soványság, alultápláltság, kórosan alacsony testtömegindex. Bulimia nervosa esetében a testsúly általában normális, de túlevéses epizódok jelentkeznek, melyeket kompenzáló viselkedés (pl. önhánytatás, has- és vízhajtózás, intenzív testedzés, stb.) követ. Az orthorexia nervosa tulajdonképpen kényszeres egészségesétel-függőség, az illető kizárólag egészséges(nek vélt) ételeket hajlandó fogyasztani. Túlevéses zavar (binge eating disorder) esetében a falási epizódok során a szükségest jóval meghaladó ételmennyiség elfogyasztása jellemző, de nem követi önhánytatás.  Éjszakai falászavar (bulimia nocturna), amely során az evés, a falás az éjszakai órákban történik, reggel azonban általában étvágytalanság fedezhető fel. Vannak egyes, kifejezetten sportolókra jellemző evészavarok is, ilyen például az anorexia athletica (az egyén nem a súlyvesztés, a fogyásvágy vagy a külső megjelenés miatt diétázik, hanem a jobb teljesítmény elérése motiválja) vagy a testépítő típusú evészavar, melynek központi tünet a testzsírfóbia. Az evészavarok legtöbbször testképzavaron alapulnak, jól példázza ezt a -kifejezetten férfiakra jellemző- izomdiszmorfia (melyben az érintettek -súlytöbbletük és izomzatuk ellenére- nem látják magukat kellően izmosnak).

Amennyiben felmerül bármely kórkép gyanúja, bizonyos tüneteket észlel magán vagy a környezetében élők valamelyikén, ne féljen szakemberhez fordulni és segítséget kérni! Orvos és (egészség)pszichológus összehangolt, közös munkával tudják támogatni Önt az egészséges életmód, kiegyensúlyozott táplálkozási szokások kialakításában!