Amikor szinte állandóan azt teszem, amit nem akarok -Az énhatárokról: második rész

Az előző bejegyzésben az énhatárok kialakulásáról, azok szerepéről volt szó. Most nézzük meg, hogyan tudjuk "megvizsgálni" saját határainkat! Az első rész itt érhető el. 

Honnan tudhatom, hogy nem elég erősek az énhatáraim? Onnan, ha például észreveszem: ismét olyasmire mondtam igent, amire valójában nemet szerettem volna mondani. Ha olyan feladatokat végzek el újfent, olyan programokban vagyok, amelyek távol állnak tőlem, az értékrendemtől, kényelmetlenek – egyszerűen nem én vagyok. Az is jel, ha nem merem elmondani: valami kellemetlen, kényelmetlen a számomra. Vagy ha a véleményem sem merem megosztani, nehogy megbántsak vele valakit, vagy olyan munkára is igent mondok megint, amely a szabadidőm rovására megy.

Az előbb említett helyzetek néha mindenkivel előfordulnak – ám ha úgy érezzük, hogy szinte állandóan ilyesmi fordul elő velünk, akkor érdemes önvizsgálatot tartani. Megnézni, hogy mi áll annak a hátterében, hogy igent mondok arra, amire nem akarok.

Fejleszthető az énhatár-húzás? Igen! Tudatos munkával helyreállítható, kialakítható a számunkra megfelelő énhatár. Első lépésként meg kell fogalmaznunk: mi az, ami elfogadható nekem, mi fér bele az időmbe, értékrendembe, mire mondanék szívesen nemet, mi az ami bánt engem. Ha nem vagyunk ezekkel tisztában, akkor a határainkat sem tudjuk meghúzni. Ám hiába térképeztük fel a határainkat, ha mások erről nem értesülnek. Azaz tudnunk kell elmondani másoknak: asszertív kommunikációval.

Ha korábban mindenre igent mondtunk, félelmetes lehet először nemet mondani. Lehet, hogy valaki apró lépésekkel tudja ezt elkezdeni, más képes lehet arra, hogy nagy dolgokban is nemet mondjon. A lényeg: elindulni az úton. Elmondani, hogy a felkérés nem fér bele az időnkbe, vagy a kialakult helyzet kellemetlen számomra. Mondjuk el, hogyan érezzük magunkat, miért nem okés számunkra valami. És ettől nem leszünk sem rossz sem értéktelen emberek. Sőt!

A változásra lehet, hogy nem mindenki reagál pozitívan a környezetünkben. Főleg azok, akik eddig visszaéltek azzal, hogy nem túl acélosak az énhatáraink. Nemet mondani valamire, ami számunkra rossz, nem tesz rossz emberré minket! Szerethetőek és jók vagyunk.

Fontos, hogy ne csak meghúzzuk az énhatárainkat, hanem mi is tartsuk tiszteletben másokéit!