Zökkenőmentesítés a kapcsolatokban I.

A kényes vagy vitás helyzetekben sokan teljesen lefagynak, mások agresszíven reagálnak. Legtöbbször rengeteg időnkbe és energiánkba kerül az igazán rázós helyzetek rendezése. A túlterhelt hétköznapok során még nehezebb építő megoldásokat találnunk. Mégis megtérül a befektetett munkánk. Hiszen a feszültségek békés elsimítása kedvez a kapcsolatainknak, egészségünknek és hangulatunknak is.

A kapcsolataink minőségét és fejlődését meghatározza a kommunikációnk. Érzéseinket, gondolatainkat, igényeinket és vágyainkat ezáltal közvetítjük. Akkor is kommunikálunk, amikor nem akarunk. Akkor is, ha hallgatunk. Hiszen egész lényünkből, öltözködésünkből, gesztusainkból, testtartásunkból árad, hogy milyen a hangulatunk.

Az őszinte kapcsolatok természetes velejárói a jól kezelt konfliktusok. Komoly próbatétel elé állítja a feleket a közös élet kialakítása, a problémák közös erővel való leküzdése, a kudarcok és a veszteségek elviselése. Amennyiben ez jól sikerül, igazán ütőképes „csapattá” válnak az érintettek.

Optimális esetben, a családban tanulhatunk olyan mintákat, melyeket később a feszült helyzetekben hasznosíthatunk. Gyakori azonban, hogy a szülők kíméletből eltitkolják a problémákat a gyerekek elől. Ezáltal a fiataloknak nincs alkalmuk megfigyelni, hogyan lehet megegyezni, egymás álláspontját elfogadni. Hogyan lehet érzéseket, igényeket kifejezni, a feszültségeket feloldani és elfogadni, megbocsátani.

Ahhoz, hogy ne tartsunk ettől, érdemes megismerkedni a konfliktusok természetével. Saját hozzáállásunkkal tudatos és tudattalan reakcióinkkal. A súrlódások hátterében leggyakrabban a következőkben leírt tényezők állnak.

Az eltérő családi minták, hagyományok, értékrend, életstílus. Ezen belül sokszor feszültséget jelent, amikor a pár egyik tagja önállóságra vágyik, de a másik közös programot szeretne, így legszívesebben vele tartana. A közelség – távolság igénye életszakaszonként is változik. Hiszen a szerelem időszakában szoros a kapcsolódás. Míg idősebb korban egy krízishelyzet, vagy nagyobb öröm hozza közelebb a társakat. A másik hiányából vagy ragaszkodásából fakadó viták elsimításához jó tervezésre és kompromisszumokra van szükség. Felszabadító ilyenkor, amikor közös élményekre, valamint önállóan töltött tevékenységekre is szánunk időt.

A belső lelki feszültségek kivetítése is konfliktusforrás lehet. Ekkor a saját magunkat feszélyező nehézséget vetítjük ki másokra, sokszor tudattalanul. A dühünket, csalódottságunkat családtagunkon, gyerekünkön, barátunkon vezetjük le. Ilyenkor felbukkan egy korábbi helyzetre emlékeztető sérelmünk vagy csalódásunk. Sokszor magunk sem értjük, miért vagyunk dühösek. Ilyenkor érdemes hamar megállítani a vitát. Ehhez egy ember is elég. Akár kiléphetünk a helyzetből, jelezve, hogy később térjünk vissza erre, tiszta fejjel. Higgadtan gondoljuk végig, hogy mit szeretnénk, mi zavar valójában. Mi nyugtatna meg minket? Megoszthatjuk a másikkal korábbi rossz élményünket, aztán próbáljuk hamar elengedni. A bizalom, a figyelmes hallgatás, őszinte visszajelzés, egy ölelés csodákra képes ilyenkor.

Ilyen változás lehet a túlterheltség vagy egészségi problémák. Mivel a fáradtság, betegség esetén kisebb az emberek önkontrollja és ingadozó a hangulata. Ez esetben szerencsésebb először önmagunkat „rendbe tenni”. Akár relaxálni vagy 10- 20 percet töltődni, lehiggadni mielőtt komolyabb vitába bonyolódnánk családtagjainkkal.

A kimondatlan feszültségek, hiányok levezetése gyakran közvetett módon történik. Kialakul néhány forgatókönyv a valódi feszültségeket elfedve. Szinte bármiről lehet vitatkozni akár a takarításról vagy arról, hogy ki hogyan viselkedik. Sokkal könnyebb ezt megbeszélni, mint felvállalni, hogy gyengédségre és odafigyelésre vágyok, vagy nyugalomra van szükségem. Sokszor ezek a feszültségek tartják fenn a kapcsolatot. Mivel így könnyebb elviselni a feleknek az eltávolodást vagy a kiüresedettséget. Mégis amikor őszintén, kritika nélkül kimondjuk igényeinket megtapasztalható, hogy odafigyelést, megértést kapunk cserébe. Talán az elején még nehéz felvállalni vágyainkat, ám hosszútávon jót tesz a kapcsolatnak.

Igazán nagy előrelépés, ha megtanuljuk egymást ítélkezés nélkül meghallgatni. A nyitottságot lehetséges elérni. Viszont tenni kell érte. Következetesen, legalább harminc napig kitartani a változtatás mellett. Amikor újra és újra elakadunk a problémánk megoldásában, akkor jön jól egy kis nyitottság. Érdemes ilyenkor bizalmat adni egy tanácsadó pszichológusnak, család vagy párterapeutának. Akik a szakmai tapasztalatukkal és ötlettárukkal sokat lendíthetnek egy kilátástalan helyzeten is.

A konfliktuskezeléssel kapcsolatos cikk itt: https://pszichologuskereso.hu/blog/zokkenomentesites-kapcsolatokban-ii