A várandósság lélektana - 1. rész

Az első trimeszter (a várandósság 40 hetének első 13 hete) fő lélektani témája a várandósság megélése. Az út az ésszel felfogott (pozitív teszt, ultrahangvizsgálatok) várandósságtól a gyermekvárás lelki megéléséig (tudja és érzi a várandósságát, azonosul vele, beépül identitásába) vezet.

Hangsúlyozandó azonban, hogy nincsen egységes út; egyénfüggő, hogy a kismama milyen módon és ütemben éli meg a változásokat. Egyes kismamák a fogantatást is megérzik, másoknak a magzatmozgások érzékelése a fordulópont. A várt gyermekkel való várandósság érzelmi megélése könnyebb, de még ebben az esetben is dilemmákkal, félelmekkel tarkított ez a boldog időszak. Nem tervezett baba esetén különösen felerősödnek ezek a kérdések (Tudok-e jó anya lenni? Hogyan teszem félre a régi életemet? Milyen lesz a kapcsolatom a párommal, ha már nem csak ketten vagyunk? stb.).

Természetes és jellemző jelenségek az állandó ambivalencia, az elbizonytalanodás, hiszen a háttérben mindvégig jelen lehet a vetélés kockázata. Megtörténik a jobb agyféltekei érzelmi-hangulati hangsúlyú működés előtérbe kerülése, az ún. tudatállapot módosulása. Ennek hatására megjelenhetnek intenzív és váratlan érzelmi-hangulati ingadozások. Erősödik a befelé fordulás igénye (kuckósodás), sokkal inkább a belső tartalmak kötik le a kismama figyelmét, nőhet az intimitás iránti igénye. Színesebbé válik a képzelete és álomtevékenysége.

A várandós nő a párkapcsolatban is megél változásokat: első baba esetében a pár tagjainak anyává és apává is kell válnia. Ezt az utat saját gyermekkorukból hozott apai és anyai mintáik határozzák meg, valamint a szülői léthez kapcsolódó elképzeléseik, érzelmeik. Amikor már nem az első baba érkezik a családba, a fő kérdés a testvérhelyzet kezelése.