Válságban a család? 1. rész

Éppen ezért él, vágyik az őt szerető, megértő, elfogadó társra, közösségre. Olyan közösségben szeretne élni, ahol örömeit, kríziseit és „szürke hétköznapjait” is megélheti. Legközvetlenebb közösség a CSALÁD ! (lenne)

Valamikor zártabb csoportokban éltek a családok, emberek. Nagyjából azonos szálak szőtték össze a családi közösséget, azonosak voltak a gyökerek is. Összetartottak.

A család leszűkül a szülő + gyerekre, de ők sem találják mindig elviselhetőnek egymást. Ez az egyes ember elmagányosodásához vezet.

Ma kis-családok vannak. Gyakori a 3 tagú, egy-gyermekes család, ahol a gyereknek kevés a kapcsolattanulási lehetősége. A nők egzisztenciálisan függetlenebbek Anya-háziasszonyi létforma helyett ma a dolgozó nő létforma dominál! Fogamzásgátló szerek léte óta tovább nőtt a nők függetlensége. A családi életek „intimitása” feloldóban vannak. Temérdek „szakirodalom”, tanácsadó könyv van a gyermeknevelésben segítve a szülőknek, mégis nő a Családsegítő Központok és Nevelési Tanácsadók száma, ennek ellenére szaporodik a  viselkedési-magatartási problémák száma az óvodás- és iskoláskorban.

Melynek okát a zömmel a családon belől kell keresni. A családi élet mellett kialakult az élettársi viszonyban élés, a gyermeküket egyedül nevelő apák vagy anyák létformája, a válás, az újraházasodással kialakulnak az ún. „mozaik-családok”. Azok is nagyon sérülékenyek!

Minden családban vannak határok.A flexibilis határoknak a családtagok személyiségfejlődése szempontjából igen nagy a jelentősége. Így alakul ki az egyén önállóság tudata úgy, hogy az ne izolációhoz vezessen, hanem az önállóság és a közösségbe tartozás dinamikus egységéhez.

Itt ismerhető meg legjobban a másik személye is: a másik egy harmadik személlyel való kapcsolatában gyakran olyan vonásokat is mutat, amelyek a szemlélő előtt esetleg rejtve maradnak. 

De: a triáda destruktív is lehet családon belől: alkalmas arra is, hogy két személy egymással való konfliktusát a harmadik kárára vezesse le.

A családokban sajnos gyakran nem jó a kommunikáció. Egy ember a legtöbb sebet a családjából kapja. Az önérték-érzés kialakulása, megszilárdulása és erősödése többek között függ attól is, hogy valakit mennyire becsül és milyen értékesnek tartja a családja! Fontos a minta! A családból hozott (vagy nem hozott) alapok szerint lehet valaki önbizalom hiányos, fennhéjazó, nagyképű, stb…

Elvakított a rózsaszín köd, ami lehullott?

Fontos lenne már a kapcsolat az elején már közösen felállítani a szabályokat. Ne mindig csak egyik alkalmazkodjon a másikhoz, hanem ez kölcsönös legyen.

Ha mindig csak az egyik, vagy egy személy igényeit elégítik ki, a másik/többiek számára ez állandó terhet jelent, „mert apa megparancsolta” , vagy „mert ő a beteg”… „ő a kicsi”…

Mindezt egy család vagy támogatja, vagy akadályozza! Egy ember életében legtöbbet segíthet a szülő, és egy ember életében a legtöbbet árthat a szülő !

Itt is megvannak a „szabályok”, s ez határozza meg, hogy kinek milyen célok érdekében kell energiát befektetnie. (pénzkeresés, anyagi biztonság, háztartás ellátása, gyereknevelés, bevásárlás, tanulás, besegítés a házimunkákba… milyen megosztásban történik?)

A családon belüli jó energia-gazdálkodás azt jelenti, hogy nem nehezedik az egyes családtagokra extrém megterhelés, vagy kihasználás, míg a másik vígan lubickol a kapott, de érte meg nem dolgozott kényelemben. Ehhez harmonikus verbális és non-verbális kommunikációra, pozitív hozzáállásra és empatikus, segítő attitűdre van szükség.

Szeretni annyit jelent hogy finom érzékkel és megtisztult szívvel, önként közeledni a másik felé.  Két ember közötti közösség akkor kezd kialakulni, amikor mindenki arra törekszik, hogy a másikat úgy fogadja el és úgy szeresse, amilyen.

Való igaz, hogy sok új probléma jelent meg a családokban. Mint pl. elszegényedés, munkanélküliség, lakáshiány, létbizonytalanság – ami depressziót, cél-nélküliséget, kétségbeesést, jövőkép hiányát, reménytelenséget, önpusztító életmódot gerjesztenek.

Mert ezt ma sokan nem akarják vállalni, ennek eredménye, hogy la elki energiák meggyengülnek, elvesznek. Az emberek nagy többsége önkizsákmányolóan él. Állandó küzdelme van a lecsúszással, az elszegényedéssel, plusz munkák vállalásával, amely eredménye a népbetegségnek számító állandó fáradtság, kimerültség. A fáradt embernek már nincs energiája arra, hogy a családon belüli feszültségeket, konfliktusokat megoldja. Csak elszenvedi őket. Ez pedig nagyon károsítja, mérgezi az egymáshoz fűződő érzelmeket.

A mai ember életenergiájának zömét az élet kellékek megszerzése köti le és nem maga az élet. A színvonalas élet kellékeinek (nyaraló, új autó, új bútor, modern plazma tv, stb….) megszerzése elviszi az energiát és arra már nem, vagy alig marad idő, hogy ezt élvezzék és használják, vagyis e kellékekkel harmonikusan és örömtelien éljenek.  Közben gyilkolják a családtagok egymást – e drága kellékek megszerzés mellett. Vagyis: az élet-kellékek fölértékelése a fogyasztói társadalom nagy csapdája.

E miatt a családok állandó idő- energia-zavarban vannak. Nincs idő a kapcsolatok építésére, ápolására, együtt töltött meghitt estékre, beszélgetésekre. Pedig egy jó beszélgetés hatalmas kohéziós erő két ember között. Feltéve, ha van még mondanivalójuk egymás számára.