- teszi fel a kérdést egy 2017-es TedX előadásban Vecsei H. Miklós, mely már akkor is nagyon megérintett.
Ha csak tehetem, minden évben részt veszek az egy hetes pécsi nemzetközi személyközpontú encounter találkozón, ahol encounter-csoportok keretében kapcsolódunk egymáshoz. (Számomra önismereti szinten nagyon sokat adott, erről most nem tudok bővebben írni - már megtettem korábban.) Mindenesetre ez egy olyan hely, ahol lehullanak az álarcok, és amint teljesen bevonódunk és jelen vagyunk, a valóság több síkon kezd kapcsolódni hozzánk, több szinten érkeznek mély szinkronicitások, mély felismerések.
Egyik évben az egyik résztvevő felhozta, hogy számára teljesen mást jelent valami, mint amit a többi résztvevő megmutat magából az adott témával kapcsolatban, mintha teljesen "más mozit nézne". (Nem, nem én voltam 
, de ez most nem is lényeges, akár lehettem volna én is.)
, de ez most nem is lényeges, akár lehettem volna én is.)És erre Klein Sándor (aki a rendezvény házigazdájaként a 80'-as években Carl Rogers magyarországi látogatásai keretében eme rendezvények jogelődjét is szervezte) nyomatékosan kérte a résztvevőt arra, hogy még ha nehéz is, mondja ki a véleményét, mert ha nem teszi, akkor "mindaz hazugság, amit mi itt csinálunk". Gyönyörű volt!
A lány kimondta, és a csoportfolyamat előremozdult.
Mert ez valóban így van. Ha valami nincs kimondva, akkor besül a folyamat - és ez mindenre igaz.
Ehhez hasonló élményem, hogy pályám kezdetén nagyon sokat olvastam Feldmár Andrástól, sokan nem szeretik, de számomra nagyon esszenciális volt az, amit átadott.
Ő mesélte, hogy amikor terapeutaként elalszik a terápia közben, akkor ott valami nem igaz. És ezt sokszor tapasztaltam én is: ha ásítozom, alszom, akkor túl sok a fedősztori (=nem arról beszél, ami számára igazán fontos), és ez egy terapeuta számára ilyen végtelenül egyszerű módon is érezhető, meg kell kicsit piszkálni a felszínt. És ha őszintén kimondjuk dolgokat: pl. "Unatkozom!", akkor ott megjelenhet valami jóval igazibb.
Visszatérve Miklós (Hasi) előadásához, tőle idézem az alábbi sorokat:
"Egy bírósági tárgyaláson voltam, ahol tanúként hallgattak meg. Az ellenség ügyvédje kérdezte a végén, hogy mi a foglalkozásom. Mondtam, hogy színész vagyok.
Örült neki a csávó, mert azt gondolta, hogy akkor hazudok, vagy biztos megjátszom magam.
Holott egy színésznek nagyon nehéz nem igazat mondani, mert mi mindig az igazat keressük. Ez nem azt jelenti, hogy most el tudom nektek mondani az igazságot, vagy ennek a birtokában vagyok, mert gondolom, mindegyikőtöknek megvan a maga igazsága. Ebből a körülöttünk lévő információ-végtelenből mindenkinek sikerült kihalásznia önmaga válaszait."
(Hát, nem csoda, hogy Vecsei H. Miklós gyakorolja a tudatos jelenlétet, látszik.)
Szóval a színész mindig az igazságot keresi. És ha belegondolunk, akkor a valódi nagy színészek játékában ez alapból visszaköszön.
Jelenleg - bár már repedezik a Mátrix, de társadalmi szinten még sokan az igazak álmát alusszák - sokan még nem tudatosak erre. A "kedvencem", amikor apró dolgokban is füllentenek az emberek. Nincs kedve elmenni valahová, és inkább behazudja, hogy fáj a feje, influenzás lett a macskája, és a többi. Minek?
(Volt, aki több száz fős rendezvényt napolt el a saját kénye kedve szerint, mert ő tanár és viszi a gyerekeket kirándulni. Aha. Végül kiderült, hogy az nem volt igaz - általában kiderül.)
Az emberek (tisztelet a kivételnek) nincsenek tudatában, hogy ha ilyen apró kis nüansznyi - és teljesen felesleges - hazugságok kezdik el szennyezni a lelküket, akkor egy idő múlva az észrevétlenül válhat pöcegödörré és onnan kiindulva mérgezhet meg minden életterületet. Sosem tudom megérteni.
Ha valahová nincs kedvem menni, még ha nincs is okom rá, akkor vagy nem mondok semmit (mert egyébként senkinek semmi köze nincs hozzá) vagy elmondom, hogy nincs kedvem valamihez. Nem túl nehéz. Azt hoztam otthonról, hogy a legrövidebb út az egyenes. De biztosan nem kezdek el hazudozni.
Szóval van, aki ott még valóban tart, hogy a színész megjátssza magát. Nem, Kedvesem, az nem színészi játék. Azt manipulációnak hívják. De azt is mondhatjuk, hogy hazugság.
Jó hír, hogy az ébredés nem csupán megkezdődött, hanem exponenciálisan erősödik. Az emberek egyre tudatosabbak, és ezzel szinkronban egyre több eddig rejtett dolog kerül felszínre - olykor szó szerint is, ha csak a piramisok alatt talált szenzációs felfedezésre gondolunk, de ennél jóval extrémebb dolgokról is szó van.
Az események felgyorsultak, a változás megállíthatatlan.
És ahogy egyre többen tudatosak, egyre inkább más az a valóság is, mely körbevesz minket - mert mi alakítjuk olyanná, amilyen.
(Emlékszünk az alábbi anekdotára?:
Amerika felfedezése idején az őslakosok nem látták meg a partok közelében lehorgonyzott hajókat, mert nem volt mentális képük róluk, nem volt kép az elméjükben vitorlás hajókról. Csak azt látták, hogy a víz fodrozódik.
A sámán leült meditálni és napok után ő látta meg először a hajókat. Ő tudta elmondani a többieknek.
Hát, valahogy így...)
Szóval az igazi színész nem játssza meg magát. Az igazi színész az igazságot keresi.
Bogdán Brigitta
A blogbejegyzést Bogdán Brigitta (Tanácsadó szakpszichológus, Pszichológus) küldte be. Kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!
Kiemelt szakemberek a témában
-
Szalkai Réka
Pszichológus
-
-
-
-
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
Komment írása