Nem könnyű döntést hozni. Nagyon sok mindent szoktunk ilyenkor mérlegelni. Nem csak a saját értékrendünk, meggyőződésünk hat ilyenkor ránk, hanem a környezetünk is. Vélemények, hírek, erős állítások, félelmek és meggyőződések vesznek körül bennünket. Ilyenkor könnyen előfordulhat, hogy már nehéz megkülönböztetni: mi az, ami valóban belőlünk jön, és mi az, ami inkább a külső hatások eredménye.
A pszichológiai kutatások szerint, ha erős érzelmi hatások érnek bennünket – például félelem, düh vagy bizonytalanság van bennünk –, hajlamosabbá válunk gyorsabban, kevésbé átgondoltan dönteni. Ilyenkor az idegrendszerünk a biztonságot keresi, és könnyebben igazodunk külső kapaszkodókhoz: hangosabb véleményekhez, határozott kijelentésekhez, csoportokhoz. Ahol úgy tűnik: biztonságot lelünk.
Ez önmagában nem hiba, hanem természetes működés. Ugyanakkor fontos lehet felismerni, amikor a döntésünket inkább a nyomás, mintsem a saját meggyőződésünk formálja.
Segíthet, ha egy pillanatra megállunk, és teret adunk a tudatosabb mérlegelésnek. Például ilyen kérdésekkel:
– Mit érzek most? Félelmet, bizonytalanságot, dühöt?
– Mi az, ami számomra hosszú távon fontos?
– Ha kevesebb lenne körülöttem a zaj, hogyan gondolkodnék erről?
A „belső hang” nem mindig egyértelmű vagy azonnal elérhető. Gyakran csak akkor válik hallhatóvá, ha sikerül egy kicsit csökkenteni a külső zajt és az érzelmi feszültséget.
A tudatos döntés nem azt jelenti, hogy minden információt tökéletesen átlátunk. Inkább azt, hogy igyekszünk kapcsolatban maradni a saját értékeinkkel, és nem kizárólag külső nyomás hatására választunk. Jó, ha több, hiteles, megbízható forrásból tájékozódunk, hogy a félelmeink mennyire megalapozottak.
Fontos emlékeztetni magunkat: a döntés végső soron a saját életünkről szól. Érdemes ezért olyan módon meghozni, amelyben – a bizonytalanságok mellett is – jelen van egyfajta belső egyensúly.
Nem biztos, hogy lesz „tökéletes” döntés. De lehet olyan, amely közelebb áll ahhoz, akik lenni szeretnénk. A döntés nem csak arról szól, hogy mit választunk – hanem arról is, hogy közben mennyire maradunk kapcsolatban önmagunkkal.
Komment írása