A túlzott önkritika jelei

Gyakran teljesen automatikusan kritizáljuk magunkat, és észre sem vesszük, hogy milyen károkat okozunk ezzel. Íme néhány jel, ami arra utal, hogy túlságosan is önkritikusak vagyunk:

     1. Általában a negatív helyzetekért magunkat hibáztatjuk

Ha valami rossz történik, úgy érezzük, hogy ezért személyesen mi vagyunk a felelősök és figyelmen kívül hagyjuk azokat a külső tényezőket, amik szerepet játszhattak a dologban. Pl. hibáztathatjuk magunkat amiatt, hogy olyan napra terveztünk programot, amikor történetesen teljesen rossz volt az idő.

     2. A teljes személyiségünket leértékeljük ahelyett, hogy az esetleges konkrét hibáinkon próbálnánk változtatni

Ha általánosságban véve csődtömegként tekintünk magunkra, nem arra a konkrét viselkedésre összpontosítunk, ami a problémát okozta, és amin változtathatnánk, ehelyett csak még inkább aláássunk az önbizalmunkat.

     3. Kerüljük a kockázatvállalást

Azt mondogatjuk magunknak, hogy úgysem fog sikerülni semmi, hiszen sosem szokott. Így aztán arra jutunk, hogy az a legbiztonságosabb, ha inkább nem is fogunk bele semmibe.

     4. Gyakran hasonlítjuk magunkat másokhoz – és többnyire rosszul jövünk ki a dologból

Ebben az esetben az önbecsülésünk attól függ, hogy mit tudnak (szerintünk) felmutatni mások velünk szemben, ami akár jól is elsülhet, ha ők kevésbé tájékozottak, vagy kevésbé képzettek nálunk. Fordított esetben azonban csak még inkább önkritikussá válunk.

     5. Sosem vagyunk elégedettek a teljesítményünkkel

Lehet, hogy azt hisszük, hogy ha nem tudunk valamit jól csinálni, inkább nem is kellene csinálnunk egyáltalán. Előfordulhat, hogy még ha a végeredmény pozitív is, egyfolytában csak a hibáinkon gondolkodunk.

     6. Lehetetlenül magas elvárásaink vannak magunkkal kapcsolatban

Úgy gondoljuk, hogy nem lehetünk boldogok, ha nem vagyunk kiemelkedően intelligensek, kivételesen vonzóak és vagyonosak, vagy kreatívak? Ez tulajdonképpen az 5. pont variációja: úgy intézzük, hogy folyton elégedetlenek lehessünk.

     7. Aggódunk és a „mi lenne, ha…”- forgatókönyveken jár az eszünk

A lehető legrosszabb forgatókönyvet vetítjük előre, ami csak történhet és a személyes bukásunk elővételezett képeivel gyötörjük magunkat.

     8. Testkép-problémákkal küzdünk

Érdekes módon ez a probléma bármilyen testalkat mellett jelentkezhet, ugyanis vajmi kevés köze van ahhoz, hogy ténylegesen hogyan nézünk ki, és sokkal inkább azzal függ össze, hogy milyennek látjuk magunkat. Ha a saját szemünkben sosem nézünk ki elég jól, az is a túlzott önkritika egy jele.

     9. Sosem kérünk segítséget

Ha a segítségkérés komoly megpróbáltatást jelent számunkra, könnyen lehet, hogy a túlzott önkritika áll a háttérben: félünk tőle, hogy gyengének, vagy alkalmatlannak tűnhetünk.

     10. Nehézségeink vannak az asszertivitással

Az önkritikus emberek gyakran félnek attól, hogy kifejezzék a szükségleteiket és a vágyaikat és érvényt szerezzenek ezeknek. Megvan rá az esély, hogy ha ezt tesszük, visszautasítanak, ami fájdalmas lehet. Egy túlzottan önkritikus egyén olyannyira biztos az esetleges visszautasításban, hogy meg sem kísérli az önérvényesítést.

     11. Önbántalmazó gondolataink is lehetnek

Egyes emberek számára az önbántalmazás egy olyan eszköz, ami által fizikai úton igyekszenek szabadulni az érzelmi fájdalomtól. Sok esetben ennek az érzelmi fájdalomnak az önkritika a gyökere.

     12. A szüleink/gondviselőink is folyton kritizáltak

Ha így történt, könnyen lehet, hogy magunkévá tettük ezeket az üzeneteket, amik így belsővé válhattak.

     13. Folytonosan a hibák elemzésével vagyunk elfoglalva

Rengeteg energiát fektetünk abba, hogy kielemezzük, mi romolhatott el és hogyan vagyunk felelősök érte? A hibák elemzésével értékes dolgokat tanulhatunk, de van egy pont, amin túl már valószínűleg feleslegesen büntetjük magunkat.

     14. Nehezen bocsátunk meg

A saját magunknak, vagy másoknak való megbocsátáshoz el kell tudnunk engedni a kritikákat.

     15. Nem dicsérjük, vagy bátorítjuk önmagunkat

Sosem látunk okot rá, hogy ehhez hasonló pozitív üzenetekkel erősítsük az önbecsülésünket: „Jó vagyok. Meg tudom csinálni!” Néhányunk számára furcsának, vagy nevetségesnek tűnhet, hogy pozitívan beszéljünk magunkhoz: ez is az önkritika egy jele.

     16. Ha kritizálnak, azonnal védekezni kezdünk

Megsértődünk, vagy dühbe gurulunk, amikor mások jogos, vagy építő jellegű kritikát fogalmaznak meg? Ha túlzottan önkritikusak vagyunk, könnyen lehet, hogy túlreagáljuk, vagy személyes sértésnek vesszük, amikor visszajelzést kapunk másoktól.

     17. Képtelenek vagyunk bókokat elfogadni másoktól

Úgy érezzük, hogy megérdemeljük, mikor valaki valami kedveset mond rólunk? Vagy hajlamosak vagyunk rá, hogy megpróbáljuk ezt elhárítani? Ha inkább az utóbbi, lehet, hogy a saját magunkról alkotott önkritikus képünket védjük ilyen módon. (Útmutatóul: ha valaki bókol nekünk, teljesen rendben van, ha egy egyszerű „köszönöm”-mel válaszolunk!)

     18. Fekete-fehér értékrendszerben gondolkodunk

Ha mindent vagy csak jónak, vagy csak rossznak látunk, és abszolút ideálokat kergetünk, el fogunk siklani a részsikerek felett és nem fogjuk értékelni a kisebb eredményeinket.

     19. Tartósan alulteljesítünk az adottságainkhoz képest

Ha éveken át nem hoztunk ki magunkból a legtöbbet, lehet, hogy körülnézve csalódottan látjuk azt, hogy meddig jutottunk az életben.

Az önkritika tulajdonképpen egyfajta támadás saját magunk ellen, aminek lényege pontosan az, hogy épp az ellentétét csináljuk annak, ami egészségessé és boldoggá tehetne.

Ahhoz, hogy ezen felül tudjunk kerekedni, akár egy pszichológus szakember segítségét is igénybe vehetjük.