Search a listing

A túlmagyarázásról – 1. rész: Mi van a háttérben?

A túlmagyarázásról – 1. rész: Mi van a háttérben?

Ha még a legegyszerűbb kérdésre is szinte mindig aprólékos, részletekbe menő, minden aspektust megvilágító, a lehetséges félreértésekre már előre reflektáló válaszokat adunk, akkor bizony túlmagyarázunk. Az ilyen túlmagyarázás nem „kommunikációs hiba” – hanem mélyebb rétegekben gyökerezik. Nem azért fogalmazunk hosszan és alaposan, mert nem tudunk röviden fogalmazni, hanem mert biztonságot keresünk a szavakban. Ez egyfajta védekezés, megküzdési stratégia, amelyet legtöbbször gyerekkorban sajátítottunk el. Akkor ezzel tudtuk védeni magunkat. Ám, felnőttként már nem biztos, hogy ez a leghatékonyabb megoldás.

Aki túlmagyaráz, az gyerekként azt tanulta meg, hogy a szülei kiszámíthatatlanul reagáltak arra, amit mondott, nem értették meg, így gyakran kellett „magyarázkodnia”, hogy elkerülje a büntetést. Gyerekként nem kapott feltétel nélküli szeretetet, az ölelésért, pusziért mindig valamit tenni kellett, ki kellett érdemelni. Vagy rendkívül magas elvárásokat támasztottak vele szemben. Ezek a tapasztalatok azt tanították meg, hogy a kapcsolataim nem biztonságosak – mindig mindent alá kell támasztanom, nagyon alaposan, pontosan, különben baj lehet.

Felnőttként ez gyakran úgy jelenik meg, hogy túl sok részletet osztunk meg, még akkor is, ha a másiknak nincs is szüksége ennyi információra; hosszan igazoljuk a döntéseinket, szinte minden mozzanatát körbe bástyázzuk indokokkal. Félünk a félreértéstől, hiszen korábban azt tanultuk meg, hogy bajunk lehet abból, ha nem magyarázom meg alaposan a dolgokat. Így a kapcsolódás helyett a védekezés vezeti a kommunikációnkat. Arról nem is beszélve, hogy rengeteg időt és energiát felemészt az, ha mindent elmagyarázunk.

Mikor gondolhatunk arra, hogy túlmagyarázunk? Ha úgy érezzük: szinte mindig igazolnunk kell a döntéseinket. Ha egyszerű kérdésekre is hosszú válaszokat adunk. Ha eközben szorongunk, félünk attól, hogy félreértenek minket vagy rosszat gondolnak rólunk. Vagy ha bűntudatot érzünk akkor, ha „csak úgy” kijelentünk valamit.

A következő részben arról lesz szó, hogy mit tehetünk a túlmagyarázás ellen.


A blogbejegyzést Póth Attila (Pszichológus) küldte be. Kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

Kiemelt szakemberek a témában

Komment írása

Heti válogatás e-mailben

Minden héten elküldjük a legújabb szakértői válaszokat és cikkeket. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.

Megerősítő levelet küldünk; a feliratkozás csak a benne lévő linkre kattintva lesz érvényes. Adatkezelési tájékoztató