(Túl)gondoskodással verve – avagy lehet-e bántalmazó a szeretet?

A szülői túlgondoskodás is lehet a bántalmazás rejtett formája. Az úgynevezett helikopter szülők toxikus hatása veszélyesebb, mint a hagyományos érzelmi vagy fizikai bántalmazás, mert nehezen felismerhető, viszont a hosszú távú hatásait tekintve legalább olyan romboló. Érdemes tisztában lenni azzal, hogy ez a fajta szülői attitűd legkevésbé sem a gyerekről, szinte kizárólag az anyáról vagy apáról szól, az ő rejtett szükségleteit elégíti ki. 

Ahogy a pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve, ebben az esetben is nyilvánvaló, hogy a túlgondoskodó szülő mindent a gyerekéért tesz. Látszólag. Elvileg. A gyakorlatban azonban pont, hogy a gyerek ellenében, az ő rovására. Az úgynevezett helikopter-szülőség ugyanis – akármilyen furcsának tűnik is – a bántalmazás egyik (rejtett) formája. 

A helikopter szülők csaknem gyökerénél fojtják el a gyerek önállósági törekvéseit. ”Féltés” címszó alatt meggátolják, hogy a csemete a korának megfelelő döntéseit meghozza, és megtapasztalja annak következményeit. Érthető, amikor anyukának nem túl őszinte a mosolya, amikor a kicsi például célba veszi a mászóka tetejét. Ilyenkor jogos a gátlás, sőt, még az erős hanghatások (sikoltozás) is megengedhetők. De. Amikor a szülő akkor is visszafogja a világ és önmaga felfedezésére induló gyerekét, mondván, ez veszélyes, káros, felesleges, satöbbi, amikor az nem meríti ki sem az önveszélyes, sem pedig a közveszélyes cselekmény kategóriáját, az bizony már nem szerencsés. 

Ha csak nem az a Té Szülő célja, hogy döntésképtelen és határokat nem ismerő felnőttet neveljen: magának valót.

A helikopter szülők egyik mumusa, ha a csemete szeretne kissé eltávolodni tőle. Tegyük fel, uram bocsá’, arra vetemedne az az átkozott kölyök, hogy elmenne egy iskolai vagy sporttáborba. A túlféltő szülő számára a legrosszabb, ami történhet, az, hogy magára hagyja a gyereke. Nemcsak a tábor idejére, hanem – főleg – öreg napjaira. 

Ennek a vészjósló előjelei már a szoptatás kapcsán is megjelenhetnek. Ha az anya ragaszkodik ahhoz, hogy a négyéves gyermekét is így táplálja, az az ő szeparációs szorongásának oldását szolgálja, a gyerek önállósági törekvéseit viszont hamar letöri. Persze, sok anyának fájdalmas lehet a felismerés, hogy nélküle is képes a gyerek életben maradni. Nem úgy a kicsi számára. Neki ez a felismerés az autonómia felé tett egyik legnagyobb lépés. Lenne. Ám, mivel esélye sincs, hogy megízlelje, milyen édes az öngondoskodás e kezdeti formája, ezért nem is törekszik rá túlzottan. 

És hogy mit okoz a túlféltő, túlgondoskodó szülő? A helikopter „üzemmód” hosszú távú hatásai majdhogynem megegyeznek a nyílt bántalmazás okozta sérülésekkel. Azok a felnőttek, akiket gyermekkorukban gondoskodással vertek, szorongó, bizonytalan önértékelésű, döntésképtelen, határproblémákkal küzdő felnőttekké válhatnak. Ráadásul olyan felnőttekké, akik a pszichológusnál még erőnek erejével sem képesek semmi rosszat mondani a szüleikre, a gyermekkorukra. Mert valóban nem emlékeznek ilyenre. Már, ha eljutnak pszichológushoz. De többnyire nem jutnak el.

A túlgondoskodás retard hatásai leginkább a későbbi párkapcsolatokban lesznek tapinthatók. Az érintettek körében gyakran kialakulhat társfüggőség (lélegeztetőgép funkciót kap a partner), intimitásra való képtelenség (a határproblémák miatt minden közeledést fenyegetésként dekódol), kudarc- és konfliktuskerülés (mivel nem tanulta meg az érdekvédelmet, az önmagáért való kiállást). És akkor nem szóltunk az állandó szülői jelenlétről (a szó szerinti és átvitt értelemben). Hiú ábránd azt hinni, hogy a túlgondoskodó szülő elengedi a gyereke kezét, ha elkövetné azt a bűnt, hogy netán házasságra lépne valakivel. A magára hagyott szülő ekkor is ott köröz fölötte. 

Kézenfekvő volna valami előre mutató, kifejezetten erre kimunkált terápiás módszerek felvillantásával reményt adni az érintetteknek, és ezzel zárni ezt a bejegyzést. Csakhogy. Az érintettek többsége nincs tudatában azoknak a toxikus hatásoknak, amiket a szeretet, a féltés és a gondoskodás jegyében okoztak neki. És mivel ez így van, a helikopter szülők áldozatai csak a legritkább esetben érzik szükségét a segítségnek. Ha mégis, erre legtöbbször a környezetük figyelmeztetik őket. Ám, ha megérkezik a „szerintem segítségre van szükséged” mondat, az illető jellemzően pánikszerűen menekülőre fogja. Sok esetben a kapcsolatból is…