Túl vagyunk a nehézségeken, de mégsem vagyunk boldogok?

Életünk során újabb és újabb problémákat kell megoldanunk, aminek persze számtalan pozitív hozadéka is lehet. Jó esetben ezek fejlesztik a személyiségünket, erősebbnek, hatékonyabbnak érezzük magunkat tőlük. Olyan esetekben viszont, amikor a negatív események túl gyakoriak, vagy túlságosan traumatikusak, könnyen kialakulhat egy állandó melankolikus, rossz hangulat. Teljesen természetes, hogy ahogyan a pozitív, úgy a negatív életesemények is nyomot hagynak maguk után és megváltoztatnak bennünket. Ezek a nyomok ott vannak a gondolkodásunkban, félelmeinkben, szorongásainkban, ott vannak azokon a napokon, amikor nem értjük miért is van rossz kedvünk. Érzelmeink kezelésében fontos szerepe lehet a környezetnek is, megengedik-e a körülöttünk élők, hogy olykor rosszul érezzük magunkat, vagy nyomást helyeznek ránk, kifogásolják, hogy miért nem vagyunk boldogabbak.

Amennyiben észrevesszük, hogy a negatív hangulat már a személyiségünk részévé vált, kétféle úton érdemes elindulni. Egyrészt sokat segíthet, ha elfogadjuk, hogy rendben van, ha nem vagyunk rendben. A negatív történések fájdalmait - ugyanúgy ahogy a pozitív érzelmeinket - időnként meg kell élnünk, és ezzel nincs semmi baj. Másrészt viszont - saját magunk érdekében - érdemes fejleszteni az örömkészségünket, hogy ne vesztegessünk el több időt a fájdalomra, mint amennyit szükséges. Meg kell próbálni a gondolkodást újra afelé vinni, hogy még lehetünk boldogok, az életünk még lehet jó. El tudjuk még érni azokat a dolgokat, amikre vágyunk, vagy megtanulhatjuk maximálisan élvezni azt, amink már megvan. Segítségünkre lehet, ha perspektívát váltunk és tudatosan figyelünk a pozitív dolgokra, vagy ha örömforrásokat teremtünk magunknak. Emellett fontos a negatív események tényleges feldolgozása, elfogadása és az azokkal való megbékélés.