A jelen pillanat abban az esetben írja újra a múltat, ha a találkozás pillanatává változik.
A „találkozás pillanata” az, amikor két személy legalább egy pillanatra nagyjából ugyanazon a mentális tájképen osztozik, gondolkodásuk összefonódik. Az ilyen találkozásokról szól a terápia is. Tükröződni a másik szemében: a másik jelenlétében akár öntudatlanul is megtapasztalni a részvételt, a megérintettséget, az osztozást.
A terápiás “itt és most”- ban létrejövő emberi kapcsolódás több mint információcsere, s benne nem pusztán magányos öneszmélés zajlik. Ebben a kapcsolódásban a részvételen a hangsúly, illetve a közös történet megalkotásán.
A „találkozás pillanatai” olyan személyek közötti tudatosságot hoznak létre, mely több mint az intellektuális megértés: ez az implicit tudás szintjén zajló összehangolódás. Ezekben a jelen pillanatokban a szenvedő ember – a bizalom terében érezve magát – képes eljutni odáig, hogy emlékezetébe idézze el nem mesélt fájdalmát.
Elménk természetéből fakadóan automatikusan keressük azokat a tapasztalásokat, belső állapotokat másokban, amire ráhangolódhatunk, megoszthatunk. Idegrendszerünk úgy épül fel, hogy képes mások idegrendszeréhez kapcsolódni. Ezért is érzékelhetjük mások szándékait és érezhetjük érzéseit, mintegy rezonálva rájuk. Ráadásul mindez kölcsönös.
Elménk nem önmagába zártan építi fel tapasztalásunkat – a testünktől, a természettől és más elméktől elkülönülve. A másokkal való együttlét az ittlét alapvető létmódja. Mások érzéseinek, gondolatainak és szándékainak környezetében élünk, melyekkel folyamatosan kölcsönhatásba lépünk, mintegy dialógust alkotva. Mentális életünk lényegében társas alkotás.
Kiemelt szakemberek a témában
-
Szalkai Réka
Pszichológus
-
-
-
-
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
Komment írása