Torzítások hálójában

"Anya, nem akarok úgy meghalni, hogy nem voltam boldog! 

Ezért holnaptól minden megteszek, hogy változtassak!" - mondja nekem a 10 éves fiam, miközben fogmosáshoz készülődik. Kikerekedett szemekkel nézek rá, gondolatok cikáznak a fejemben...

Pár órával ezelőtt egy videót láttunk arról, ahogy egy nagyon beteg néni valószínűleg utolsó kívánságát teljesítik a szerettei. Innen indulhatott a dolog-okoskodok magamban.

"Csináljunk több közös programot, legyünk együtt többet" - tervezgeti tovább a boldog életet a fiam. (Az azért mindenképp jó érzéssel tölt el,hogy a boldogságot ezekkel azonosítja és nem materiális javakkal...) 

A klienseim részéről is gyakran elhangzanak hasonló tervezgetések. "Ha több szabadidőm lenne, ha gazdagabb lennék, ha máshol dolgoznék, boldogabb lennék" És igazuk is van részben, mert a jó munkahely, a szabadidő, a pénz nem elhanyagolható tényezők. Viszont sok esetben csalódás egy ilyen változtatásnak a vége, mert mégsem hozza meg a kívánt boldogságot. 

De vajon mi lehet akkor a gond?

A probléma az, hogy a külső környezeti tényezők megváltoztatása helyett vagy mellett, gyakran szükséges a saját attitűdünk, viszonyulásunk, gondolkodásunk megváltoztatása is. Hogy a mindennapi, megszokott apróságok, örömteli pillanatok újra hangsúlyossá válhassanak. Hogy meglássuk, hogy egy nap még nem lesz pocsék attól, hogy magamra öntöttem reggel a kávét, vagy egy barátság még mély és megtartó lehet attól, hogy most összekülönböztünk.

A gondolkodásunk alapvetően meghatározza, hogy hogyan érezzük magunkat. Számtalan gondolkodási hibával, úgynevezett torzítással tudjuk megteremteni a saját poklunkat.

Ilyen torzítás pl.: 

?a Dichotóm gondolkodás: 

"Ha megeszem ezt a sütit, értelmetlen a diétám."

?a Jövendőmondás: "Meg fogok bukni." "Ki fognak nevetni."

?vagy a Gondolatolvasás: "Nem ölel meg a párom este az ágyban, biztos haragszik rám."

És van még ebből egy csokorra való.... 

Ha ezeket a gondolatokat tovább viszem egy új élethelyzetbe, pl. egy új munkahelyre, vagy egy új párkapcsolatba, nagyon hamar újra ugyanott fogom magam találni, mint korábban.

DE!

A gondolataink tudatos megfigyelésének gyakorlásával nyakon tudjuk csípni ezeket a kínzó mondatokat! Először talán pusztán 1-1 helyzetben és először sok esetben csak utólag döbbenünk rá, hogy hol is csúsztunk el a gondolkodás során, de kitartó gyakorlással szép eredményeket érhetünk el! 

A következő fázis a gondolataink újra konstruálása, vagyis a hibás gondolatok helyett egy reálisabb, adaptívabb gondolat megfogalmazása. Pl.:

?"Ha megeszem ezt a sütit, értelmetlen a diétám." Helyette: "Egyetlen sütemény nem tudja tönkretenni több hét kitartó munkáját és a további étkezéseimet sem kell, hogy befolyásolja." 

?"Meg fogok bukni." "Ki fognak nevetni." Helyette: "Nem tudhatom biztosan, hogy mi fog történni. Lehet,hogy nem is igazolódnak be a félelmeim. Ha pedig mégis, arra úgyis csak ott, abban a helyzetben tudok majd reagálni. "

?"Nem ölel meg a párom este az ágyban, biztos haragszik rám." Helyette: "Nem történt közöttünk konfliktus, talán csak így esik jól neki feküdni."

Ha nem engedünk teret a torzításoknak, ha nem fogadjuk el kételkedés nélkül, hogy az első gondolatunk az egyetlen lehetőség, akkor nyert ügyünk van. Kételkedjünk, legyünk szkeptikusak, gyártsunk alternatívákat!

A fiam 10 éves, kiskamasz, nehéz meggyőzni, hogy lehet másképp is gondolkodni.... De most nagyon eltökélt, most talán találok egy rést a pajzson! Szurkoljatok!