Tényleg mindig a gyerekkor a hibás? – Múltunk lenyomatai a felnőtt életünkben

Sokszor találkozom azzal a megjegyzéssel, hogy a pszichológusok mindig a gyerekkort boncolgatják. Mintha ez valami felesleges vájkálás, vagy múltba révedés lenne. Pedig valójában nem a múltban akarunk ragadni – hanem a jelent szeretnénk jobban érteni. A gyerekkorunk nem csak emlékek halmaza. Sokkal inkább egyfajta „belső térkép”, ami észrevétlenül irányítja azt, hogy hogyan gondolkodunk magunkról, másokról, és a világról.

Gyerekként azt tanuljuk meg a (szoros) kapcsolatainkban, hogy:

• hogyan lehet kapcsolódni másokhoz,
• mennyire biztonságos a világ,
• számítanak-e az érzéseink,
• lehet-e hibázni.

Ezekből a tapasztalatokból alakulnak ki azok a belső működési minták, amelyek később automatikusan aktiválódnak. Például aki azt tanulta meg, hogy csak teljesítményért kap elismerést, nehezebben tud pihenni vagy „csak úgy” létezni, vagy aki kiszámíthatatlan környezetben nőtt fel, gyakran fokozott kontrollra törekszik stb.

Nagyon fontos, hogy a pszichológussal való munkában nem azért beszélünk a gyerekkorról, hogy hibáztassunk valakit, vagy, hogy magyarázatot gyártsunk mindenre. A célunk inkább az, hogy megértsük a jelen reakcióink logikáját, és ezáltal együttérzőbbé válhassunk önmagunkkal. Amikor valaki felismeri, hogy „nem azért reagálok így, mert gyenge vagyok, hanem mert ezt tanultam”, az már önmagában változást indíthat el.

Ismétlődő minták – miért történik ez újra és újra?

Sok kliensnél visszatérő kérdés:„Miért kerülök mindig hasonló helyzetekbe?” Gyakran azért, mert a korai kapcsolati minták újra és újra aktiválódnak: hasonló típusú partnereket választunk, ugyanazokban a konfliktusokba csúszunk bele, hasonló módon reagálunk stresszhelyzetben stb. Ezek nem tudatos döntések – inkább egy mélyen beépült, ismerős működésmód aktiválódása. Az ismerős pedig még akkor is biztonságosnak tűnhet, ha valójában nem az.

Lehet-e ezen változtatni?

Igen – és ez a jó hír. A múltunkat nem tudjuk megváltoztatni, de a hozzá való viszonyunkat igen! Amikor ránézünk ezekre a mintákra a pszichológusunk segítségével, akkor tudatosabbá válhatunk, több választási lehetőségünk lesz és lassan új tapasztalatokat is tudunk építeni. Ezek természetesen nem egyik napról a másikra történnek, ez inkább egy finom átírás: ugyanaz a helyzet, de már egy picit más reakció

Pszichológusként azt gondolom, hogy nem vájkálunk a gyerekkorban – inkább komolyan vesszük, mert ott kezdődnek azok a történetek, amelyeket ma is élünk. Ha ezeket megértjük, lehetőségünk nyílik arra, hogy ne csak újrajátsszuk és ismételjük ezeket, hanem át is írhassuk.