Te mi köré rendezed az életed?

Azt szokták mondani, hogy mindenkinek arra van ideje, amire akarja. Vannak pillanatok, amikor ez a mondat elképesztően idegesítően tud hatni, pedig nem azt mondja, hogy mindig az történik, amit szeretnénk, hanem azt, hogy valamennyi kontroll mindig van a kezünkben.

Ha belegondolunk, az idő strukturálása azért nagyon fontos, mert a pénzzel ellentétben időnk nem lehet korlátlanul. Pénzen vehetünk magunknak időt, de csak abból, ami van. Az élet végessége értelmet ad a létezésünknek, amit érdemes megélni, és nem elbújni előle. Van egy mese, amikor eljön a Halál az asszonyért, de az asszony mindig azt mondja neki, hogy majd holnap. Ezzel el lehet játszani egy darabig, de valószínűleg nem érdemes csak arra szánni az energiánkat, hogy kitaláljuk, hogyan élhetnénk örökké, mert ha csak a jövőben élünk, akkor elmegy mellettünk az élet.

Vannak emberek, akik azt mondják, hogy számukra a család a legfontosabb, mégis a munkájuk köré rendezik az életüket. Nem azokra gondolok, akiknek megélhetési gondjaik vannak, hanem azokra, akik megtehetnék, hogy több időt töltsenek más elfoglaltságokkal. Előfordul, hogy párkapcsolati problémák állnak a háttérben, de az is lehetséges, hogy munkaalkoholizmusról van szó. Van, aki nagyon nehezen mozdul ki a komfort zónájából, emiatt minden nap marad a megszokottnál, és nagyon nehezen képes változtatni. A komfort zónának viszont ára van. A meg nem oldott konfliktusoknak, kezeletlen mentális problémáknak szintén. Hiszen nemcsak az a következmény, hogy rosszul érezzük magunkat, hanem az is, hogy ha nem vagyunk hajlandóak változtatni, akkor akár évekig, évtizedekig velünk maradnak, és akár meg is betegítenek.

Reggel, amikor felkelünk, általában van valami elképzelésünk arról, hogy aznap mi fog velünk történni. A munka, család, elvégzendő feladatok gyakran nem hagynak sok játékteret, de az is lehet, hogy csak mi gondoljuk, hogy ezt csak így lehet csinálni. Sokszor tapasztalom a klienseimnél, hogy azért havazódnak el, mert fel sem merül bennük, hogy bármilyen segítséget igénybe vegyenek. Ezzel nem konkrétan pszichológusra gondolok, hanem bármire és bárkire, aki valamilyen terhet le tud venni a vállunkról. Sokszor az anyukák a konzervatív berögződések áldozatai. Akár lehetne is néha takarítónőt vagy babysittert fizetni, de ezt mégis mereven elutasítják, mert azt gondolják, hogy akkor nem lennének elég jó háziasszonyok, ha ezeket a feladatokat kiadnák a kezükből. Néha el lehetne menni a párjukkal vacsorázni, de akkor rossz anyának éreznék magukat. Érdemes átgondolni, hogy a megélt nehézségek valóban kőbe vannak vésve, vagy lehet esetleg valamennyit leadni belőlük. Meg kell felelni mindenkinek, és rosszul érezni magunkat, vagy esetleg lehetne-e saját magunkat bizonyos szempontból előrébb helyezni?

Vannak helyzetek, amikor sajnos tényleg meg kell tanulnunk együtt élnünk a körülményekkel. De még ilyen helyzetekben is vannak olyan tényezők, kapcsolatok, háziállatok, sorstársközösségek, hobbik, amelyek támaszt, vagy vigaszt, egy kis feltöltődést tudnak nyújtani számunkra. Vannak élethelyzetek, amiket senki nem kerülhet el, az élet velejárói. Érdemes megtanulnunk, hogy számunkra mi a megfelelő stresszkezelés, mit szeretünk, és mit nem. Érdemes megtanulni tartani a határainkat, és segítséget kérni. Ha másképp nem megy, akkor pszichológustól, pszichiátertől, lelki segély szolgálattól. Az életedről Te döntesz, és ha úgy érzed, hogy lehetne jobban is csinálni, de valamiért nem megy, akkor ne halogasd a segítségkérést. Nem az a fontos, hogy mi ad értelmet vagy célt az életünknek, hanem az, hogy abban, amit kitűztünk magunknak, hogy érezzük magunkat. Ha a küzdelem éltet minket, akkor jó célt tűztünk ki. Ha viszont tartósan nem találunk örömet a napjainkban, akkor valamit másképp kell csinálni.