A társas kapcsolatok és a jóllét kapcsolata

Az általános jóllét az egyén fizikai, mentális, szociális és környezeti állapota alapján határozható meg. Ezek a faktorok nem csak az egyénre hatnak, de egymással is kölcsönhatásba lépnek. A faktorok fontossága egyénenként eltérő lehet, sok külső és belső tényező mentén változhatnak. Az egyén jóllétének különböző aspektusaiban bekövetkezett változások, megváltoztathatják pozitív és negatív irányba az egyén viselkedését, teljesítményét, így fontos megértenünk, hogy hogyan is működnek ezek (Kiefer, 2008).

Társas támogatás:

Egy 2020-as tanulmány a társas támogatás és az egészséges életmód összefüggéseit kutatta. Az egészséges életmód javíthatja a fizikális, mentális jóllétet, így hatással van az általános jóllétre is. A vizsgálat során a Semmelweis Egyetem és a szegedi Pszichológia Intézet dolgozott össze, hogy minél pontosabb képet kapjanak a témával kapcsolatban. Kutatásukban kiemelték, hogy a társas támogatás két féle módon hat pozitívan az egészségre (Berry, Lloyd-Jones, Garside és mtsai., 2007, idézi Ocsovszky, Rafael, Martos, Csabai, Bagyura, Sallay, Merkely, 2020): a stresszcsökkentő és főhatásmodell mentén. A stresszcsökkentő modell azon az elven alapul, hogy a társas kapcsolatok pszichológiai és materiális forrásokat nyújtanak, ezzel segítve a stresszel való megküzdést. Megnyugtató az egyén számára, hogy stresszes időszakban elérhetők számára a segítséget adó személyek. Annak tudata, hogy szükség esetén van kihez fordulnunk, aki segíteni fog nekünk, csökkentheti az adott esemény okozta fiziológiai és érzelmi folyamatokat vagy maladaptív viselkedési módokat. A főhatásmodell szerint a társas támogatás ereje abban rejlik, hogy a társas kapcsolatok attól függetlenül hatásosak, hogy fennáll-e akut stresszhelyzet vagy sem. A szociális kapcsolatok pozitív irányba változtatják az egyén hozzáállását az egészségmagatartáshoz, mint a rendszeres testmozgás, egészséges táplálkozás vagy egészségkárosító tevékenyégek abbahagyása (pl. dohányzás). A más emberekkel való kapcsolatok szintén pozitívan befolyásolhatják az érzelmi szabályozást, növelheti a pozitív érzelmek valószínűségét és csökkentheti a negatív érzelmek időtartamát és intenzitását (Cohen, 2004, Lett, Blumenthal, Babyak és mtsai., 2005, Uchino, 2006, idézi Ocsovszky és mtsai., 2020).

Azon tanulmányok, melyek a társas kapcsolatok pozitív hatásait vizsgálták (a jóllétre és az egészségre), két hatás típus alapján elemezték az eredményeket: a társas interakció és a társas támogatás mentén. A társas interakció a társas kapcsolatok széles körében való részvételt jelenti, mint például a kapcsolatok száma, az érintkezések gyakorisága, vagy a kapcsolatok szerkezete (létszám, stb.) (Taylor, 2007, idézi Ocsovszky és mtsai., 2020).

A társas támogatás az, amikor érezhetjük, hogy valaki szeret, tisztel és értékel minket, gondoskodik rólunk, és részese vagyunk egy olyan kapcsolathálózatnak, amely kölcsönös segítségnyújtáson és kötelezettségeken alapul (Cohen, 2004, Cobb, 1976, idézi Ocsovszky és mtsai., 2020).

Kutatások alapján mondhatjuk, hogy az erős társas kapcsolatokkal rendelkező emberek életben maradásának esélye jóval magasabb azon személyekhez képest, akiknek gyengébb társas kapcsolataik vannak (Heffner, Waring, Roberts, és mtsai., 2011, Tay, Tan, Diener, és mtsai., 2013, idézi Ocsovszky, 2020).

A társas támogatás hiánya vagy minimális szintje szociális izolációhoz vezethet. Ez bekövetkezhet, ha valaki egyedülálló, kevés és alacsony minőségű kapcsolatban áll rokonokkal, barátokkal vagy más külső személyekkel. A magány és a társas kapcsolatok hiánya hosszú távon krónikus stresszt okozhat, ami gyulladásos folyamatokat indíthat el a szervezetben, ami különféle betegségekhez, például szív- és érrendszeri problémákhoz vezethet (Heffner, Waring, Roberts és mtsai., 2011, Seeman, Gruenwald, Cohen és mtsai., 2014, Yang, Schorpp, Harris, 2014, Steptoe, Kiwimaki, 2013, idézi Ocsovszky és mtsai, 2020).

A felnőttkori szociális izoláció és magány másfélszeres rizikót jelent az iszkémiás szívbetegség és a halálozás tekintetében egészséges, nem szívbeteg személyeknél (Everson-Rose, Lewis, 2005, Norekval, Fridlund, Rokne és mtsai., 2005, Kamiya, Whelan, Timonen és mtsai., 2010, idézi Ocsovszky és mtsai., 2020).

Alacsony szintű társas támogatás és társas izoláció növelheti a depresszió, a magas vérnyomás és az elhízás kockázatát, ami további szív- és érrendszeri megbetegedéseket eredményezhet (Uchino, 2006, Kamiya, Whelan, Timonen és mtsai., 2010, Steptoe, Shankar, Demakakos és mtsai., 2013, Rutledge, Linke, Olson, és mtsai., 2008, Ramsay, Ebrahim, Whincup és mtsai., 2008, Rosegren, Wilhelmsen, Orth-Gomér, 2004, idézi Ocsovszky és mtsai., 2020).

Családi állapot:

            Egy 2013-as tanulmányban a családi állapot és a mentális egészség összefüggéseit vizsgálták a Hungarostudy 2006 keresztmetszeti mintáján. A fő kutatási kérdés az volt, hogy Magyarországon is megfigyelhetőek-e azok a trendek, amelyeket Nyugaton már kimutattak, például, hogy a házasság védelmet nyújt az egészség szempontjából, valamint, hogy van-e különbség a jó és rossz házasságban élők mentális egészsége között. A kiegészítő kérdés pedig az volt, hogy eltérnek-e a jó és rossz élettársi kapcsolatban élők, valamint az elváltak mentális egészségmutatói a jó és rossz házasságban élők mentális egészségmutatóitól. Összefoglalva a kutatás eredményeit, az általuk vizsgált mutatók szerint a magas házastársi stresszel jellemezhető élettársi kapcsolatban élők, majd a rossz házasságban élők rendelkeznek a legrosszabb pszichés kondícióval. Ezzel szemben az alacsony stresszel jellemzett házasságban/élettársi kapcsolatban élőknek a legjobbak a pszichés egészségmutatói, összehasonlítva a rossz házas/élettársi kapcsolatban élőkkel és az elváltak csoportjával (Kovács, Balog, Mészáros, Kopp, 2013).

Irodalomjegyzék

            Bann, C. M., Kobau, R., Lewis, M. A., Zack, M. M., Luncheon, C., & Thompson, W. W. (2012). Development and psychometric evaluation of the public health surveillance well-being scale. Quality of Life Research, 21(6), 1031–1043. 

Kiefer, R. A. (2008). An integrative review of the concept of well-being. Holistic nursing practice, 22(5), 244-252.

Kovács, É., Balog, P., & Mészáros, E. (2013). A házastársi, élettársi és elvált családi állapot összefüggései a mentális egészséggel= Married, cohabiting, and divorced marital status and mental health. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 14(3), 205-230.

Lubben, J., Blozik, E., Gillmann, G., IIiffe, S., von Renteln Kruse, W., Beck, J. C., & Stuck, A. E. (2006). Performance of an abbreviated version of the Lubben Social Network Scale among three European Community–dwelling older adult populations. Gerontologist, 46(4), 503–513

Ocsovszky, Z., Rafael, B., Martos, T., Csabai, M., Bagyura, Z., Sallay, V., & Merkely, B. (2020). A társas támogatás és az egészséges életmód összefüggései. Orvosi Hetilap, 161(4), 129-138.

Susánszky, É., Konkolÿ Thege, B., Stauder, A., & Kopp, M. (2006). A WHO Jól-lét Kérdőív rövidített (WBI-5) magyar változatának validálása a Hungarostudy 2002 országos lakossági egészségfelmérés alapján. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 7(3), 247-255.