Támogató párkapcsolat

Ki ne szeretné megtalálni azt az embert, akivel egymást támogatva leélheti az életét, ahogy „az a nagy könyvben meg van írva”?

A baj csak az, hogy ez a megtalálás és főleg fenntartás sokkal inkább egy csodavárásba és elvárások tömkelegébe fordulni látszik, mintsem egy kőkemény munkába, ami valójában.

Gyakran felteszem a kérdést a hozzám érkező egyedülállóknak, hogy milyen párt keresnek. Eleinte mindenki szerényen válaszol, de azután amikor kicsit jobban elmerülünk a részletekben elég hamar kiderül, hogy a férfiak egy állandóan szexi és gyönyörű nőt keresnek, aki önálló, de azért nem jobban mint ők maguk, mindig a kedvét keresi, de azért nem olyan sűrűn, hogy zavaró legyen, vannak barátai, de azért nem annyira fontosak mint a férfi, legyen házias, de azért a külsejét se hanyagolja el és még sorolhatnám.

Természetesen a nők oldaláról is megvan ugyanez. Legyen sikeres a munkájában és szeresse, amit csinál, de hajlandó legyen a nőért a háttérbe szorítani, legyen jóképű (esetleg sportos is), jól öltözött, akivel meg lehet jelenni társaságban, de nem töltsön túl sok időt ezek fenntartásával, legyen szerető, támogató jó apa figura és empatikus, szerető férj, de azért kemény, vezető egyéniség is, akire a többi ember felnéz, akarjon anyagilag is gondoskodni a családjáról, de azért ne töltsön túl sok időt a munkában és itt is végtelenségig lehet sorolni.

Talán látható, hogy lényegében mindkét fél részéről olyan elvárások vannak, amiket élő ember nem nagyon tud teljesíteni. Kivéve talán, ha megnyerte a genetikai és a világi lottót is.

A legszembetűnőbb számomra az, hogy a fentiek alapján szinte mindenki egy olyan embert akar maga mellé, aki valójában több, mint ő maga. Legtöbbször az az érzésem támad, hogy mindenki azt a társat keresi, amilyet a saját idealizált énje találna magának. Hogy ez „csak” mohóság, vagy inkább az, hogy ezáltal jobbnak érezheti saját magát, azt már nem tudom megmondani.

Mindenesetre nagyon felkavaró élmény szokott lenni, amikor rátérünk arra, hogy szerinte a jelenlegi énje elég jó lenne-e annak az idealizált partnernek, akit az imént lefestett.

Amint túl vagyunk az első megrendülésen, elkezdünk arról beszélni, hogy valójában milyen pár is lenne jó neki a jelen énjéhez. A cím árulkodó: támogató partnerre van legtöbbeknek szükségük. Olyan támogató partnerre, aki mellett azzá válhatnak, akivé szeretnének. Itt is előfordul, hogy valamilyen gyermekkori sérülést akarnak kompenzálni (egy meg nem tapasztalt szerető szülő figura személyében), de már ezzel is legalább közelebb kerülünk a megoldáshoz. Már ha sikerül ezt felismerni.

A nehézségek igazán akkor kezdődnek, ha valakiben kialakult egy olyan kép, hogy neki jár egy jó párkapcsolat, és neki nem szükséges a másik igényeivel törődni. Egy amolyan mesebeli herceg vagy hercegnő, aki beleszeret a szegény/csúnyácska főszereplőbe. Sokáig tart megérteni, hogy ez valóban csak a mesében történik meg.

Ha sikerül azonban eljutni odáig, hogy felismeri, túl nagy a távolság az elvárásai és aközött, amit ő jelen helyzetben nyújtani tud, már közelebb kerülünk a megoldáshoz. Nyilván innen két út vezet tovább: az önfejlesztés vagy a reális partner keresése.

Azt mindig ki szoktam hangsúlyozni, hogy leszámítva azt az esetet, ha valaki egyáltalán nem akar változtatni a jelenlegi életén, az önfejlesztést semmiképp sem szabad hanyagolni. Hiszen a párkapcsolatok természetükből fakadóan új helyzeteket és élményeket hoznak magukkal, és persze új nehézségeket. Ezekhez vagy sikerül felnőni, vagy az ezek által gerjesztett feszültség szimplán szétrázza a kapcsolatot.

És itt jön a képbe ismét a címben említett támogató társ. Mindkét félnek azzá kell válnia, hogy működhessenek. De nem abban kell támogatni a másikat, ami a saját fejében van. Meg kell ismerni a másikat (egyszerűbb helyzetben csak meg kell kérdezni őt), és abban kell támogatni, ami felé a partnerünk szeretne fejlődni. Ha ez sikerül, megkapják mindketten az esélyt a hosszútávú boldogságra.

A pártalálás tehát valójában egy önismerettel és reális önértékeléssel kezdődik. Ezt a lépést pedig nem is érdemes kihagyni, különben nem a jelenlegi állapothoz találunk partnert, ami lehet rövid, lehet drámai, lehet egyoldalú, de beteljesült szinte soha.