Találd meg a szerelmedet!

1. Előzmények: gyermekkor, rossz tapasztalatok Mindannyian boldog, kielégítő párkapcsolatban szeretnénk élni az életünket. Szeretnénk megtalálni az igazit, akivel boldogan élhetünk, amíg meg nem halunk. Mint a mesékben. Igen ám, de megtalálni életünk szerelmét és elégedetten, boldogan élni vele akár évtizedeken át, egyáltalán nem ilyen egyszerű. Ha a kőrnyeztemben szétnézek, akkor bizony egy kezemen meg tudom számolni a kiegyensúlyozott, jó házasságot, férfi-nő kapcsolatot. Mi ennek az oka? Szerelmeink nem a semmiből jönnek, előzményük van, ami a gyermekkorban keresendő. Ha valakinek boldogtalan gyerekkora volt, akkor bizonyára érthető és evidens, hogy nagyon nehéz dolga van a szerelem terén (is). Gyermekkori hiányai, szenvedései, sebei senkinek nem múlnak el nyomtalanul a felnőttkorba lépve. Szinte lehetetlen levetkőzni az évtizedeken át belénk égett félelmeket, aggódást, rossz beidegződéseket, játszmákat. Az élet nagy lehetősége, hogy a szomorú gyermekkor után, leválva a szülőkről új családot alapítson az is, aki korábbi (családi) kapcsolataiban nem találta meg a helyét, nem élte meg a biztonságot, az elfogadást. Nem hiába keresi majdnem mindenki a mindennapjait tartalommal megtöltő szerelmet, ami értelmet ad az életnek, ami létében elsődlegesen fontos. Életünket akkor tartjuk boldognak, egésznek, ha munkánk, hivatásunk mellett emberi kapcsolataink is tartalmasak, ha tudunk dolgozni és szeretni - egyszerűbben fogalmazva. Tapasztalataim szerint a leggyakoribb hiba a párválasztás kapcsán az önbecsülés hiánya, az önértékelés zavara. Számos olyan pácienssel találkoztam, akik gyermekkorukban azt tanulták meg önmagukról, hogy ők értéktelenek, elfogadhatatlanok, szerethetetlenek. Ezek az emberek fokozottan gátoltak lehetnek már abban is, hogy az első lépéseket megtegyék, és megismerkedjenek valakivel. Ezt képesek akár a 30-as éveikig húzni. Sok esetben az első szerelem sem köszönt be az életükbe, amit azután már nagyon szégyellnek. Kinek kell egy olyan férfi vagy nő, aki bár 30 éves is elmúlt, de még az első együttléten sincs túl? - gondolják. Ha mégis vágynak párkapcsolatra és mégis kockáztatnak és megengedik maguknak, hogy szerelmesek legyenek, rendszerint rosszul választank. Olyan társat találnak maguknak, aki ezt a tapasztalatukat önmagukról megerősíti. Bántják, kihasználják, károsítják őket. Így természetesen önbizalomhiányuk nagymértékben fokozódik, ami után már nagyon nehezen kezdenek új kapcsolatot. Egyik nő páciensem például, akinek szeretetlen szülei annyira elmélyítették benne azt a hitet, hogy tulajdonképpen mindenre alkalmatlan, egy olyan embertől fogadott el kezdeményezést, akinek már volt felesége. (Szinte biztos, hogy az a férfi vagy nő, aki vállalja a harmadik fél szerepét, az súlyosan alulértékeli önmagát. Egy egészséges önérzettel rendelkező személy nem vállal fel ilyen kapcsolatot, ha komoly kapcsolatra vágyik!) Több, mint 10 éven keresztül volt együtt a férfival, élete 20-as éveit pazarolva rá. Türelmesen várta, hogy a férfi egyszer elválik, és őt választja. Egészen véletlenül derült ki a számára, hogy a férfi évek óta a feleségétől külön él, de esze ágában sem volt őt feleségül venni. Ez a nő hosszú évek óta magányos. Önértékelését a férfi (előtte saját szülei) megtépázta, és bár alapvetően életvidám, nyílt, kedvességet sugárzó személyiség, a lelke mélyén menekül minden újabb lehetőségtől, ahol megismerkedhetne valakivel, vagy ahol mélyebb kapcsolat, intimitás alakulhatna ki. Egyedül élni, gyermekkori hiányai miatt azonban kínzó fájdalommal jár a számára, életét emiatt szinte kilátástalannak éli meg. További probléma – és ez ma szintén nagyon-nagyon gyakori – amikor valaki az egyik kapcsolatból a másikba csúszik, anélkül, hogy valóban választana, valóban elköteleződne. Él a kínálkozó lehetőséggel, egy, két három hónapig, azután a kapcsolatnak vége szakad, anélkül, hogy valóban le lenne zárva. Ezek a kapcsolatok párhuzamosan is futhatnak, vagy időről időre szerephez juthatnak a személy életében, lehetőséget teremtve arra, hogy elmenekülhessen mély elköteleződéssel járó kapcsolat elől. A hátterében megint csak a félelmek, társfüggőség, önbizalomhiány állnak. Rendszeresen tapasztalom azt is, amikor az előző kapcsolat nincs elgyászolva. Itt megint csak nincs intimitás, az ex-párok és a jelenben történő próbálkozás folyamatosan összehasonlítás alá kerül. Egyikben ez a jó, a másikban az. Ez is egy nagyon infantilis, éretlen hozzáállás. És a kapcsolat kudarca borítékolható. A párválasztással kapcsolatosan érdemes átgondolni, kit, milyen tudatos/tudattalan elvárások vezetnek. Ha kihasználják, átverik, ha sokszor csalódik valaki, akkor fontos megérteni, hogy milyen hibákat követ el a párválasztáskor. Ha nagyon nehéz gyermekkori élmények, sok sikertelen párkapcsolati próbálkozás történt, érdemes pszichológus segítségével folytatni a párkeresést, hogy siker koronázza a továbbiakat.