Szorongok, tehát vagyok

Mit üzen a szorongás és hogyan kezdhetünk vele dolgozni?

Bevallom, magam is hajlamos vagyok a szorongásra. Ezért is tudom személyesen megérteni, hogy milyen ezzel együtt élni. Milyen az, ha az életünk sok területén megjelenik ez. Milyen az, amikor az első zsigeri reakciónk az, hogy elkerülnénk ezt az érzést. Gyakran én is az elkerülést választottam, de azzal a problémát nem oldjuk meg, csak elodázzuk, és később csak intenzívebben fog visszatérni, mert figyelmet kér. Valójábna az üzeni, hogy dolgunk van vele.

Amikor ezt elkezdtem megérteni, tudtam igazán dolgozni a szorongásommal. Ma már nem engedem meg neki, hogy leuraljon. Néha-néha még visszatér, és van, hogy ő irányít, de nem adom át neki hosszan a vezetőülést.

James Hollis, jungiánus pszichológus írja egyik könyvében, hogy a félelmeinkkel való szembenézés során tudunk autentikus, hiteles életet élni. Szerintem ez nincs másképp a szorongással sem. Szembenézve lesz szabad és önazonos az életünk, persze ez azt is jelenti, hogy dolgozni kell vele, és elfogadni, hogy a szorongás az életünk része.

A szorongás mint egzisztenciális jelzés

Az egzisztenciális pszichológia szerint a szorongás nem hiba vagy zavar, hanem az emberi létezés természetes következménye. Ha gondolkodunk az élet nagy kérdésein, például miért vagyunk itt, mitől függ az értékünk, merre tartunk, akkor szükségszerűen találkozunk a szorongással is.

Irvin D. Yalom szerint minden mély szorongás mögött ott van a halálfélelem, még akkor is, ha ezt nem tudjuk, vagy nem így nevezzük. Félünk attól, hogy az időnk véges, hogy elszalasztunk valamit, hogy nem hagyunk nyomot, hogy nem élünk eléggé. De Yalom szerint a halál tudata nemcsak béníthat, hanem ébreszthet is. Tudatosabbá, elkötelezettebbé tehet minket az élet iránt. A szorongás tehát arra hív, hogy ne halogassuk azt az életet, amit élni szeretnénk.

Viktor Frankl, a logoterápia megalkotója másként, de hasonlóan látja. Szerinte a szorongás az értelemkeresés része. Akkor válunk szorongóvá, amikor nem látjuk a cselekedeteink célját vagy irányát. Amint megtaláljuk, hogy miért fontos nekünk valami, például egy kapcsolat, egy hivatás vagy egy belső érték, a szorongás ereje is csökken. Frankl írja: „A szenvedés bizonyos módon megszűnik szenvedés lenni abban a pillanatban, amikor jelentést nyer.”

A szorongás tehát nem csupán akadály, hanem hívás. Arra szólít fel, hogy éljünk tudatosabban, döntsünk felelősebben, és vállaljuk azt, akik lenni szeretnénk.

A szorongás mint iránytű

Sokáig azt hittem, a szorongás valami, amit ki kéne iktatni az életemből. Ma már inkább úgy látom: a szorongás egy iránytű. Nem kellemes, de pontos. Megmutatja, hol van feladatom. Hol van az a pont, ahol nőhetek, ahol fejlődhetek, ahol közelebb kerülhetek ahhoz, aki lenni szeretnék.

Ha utat engedünk a szorongásnak, ha hagyjuk, hogy irányítson, akkor valójában a félelemre bízzuk az életünket. És az ár, amit ezért fizetünk, az önazonosságunk.

Írás mint önismereti eszköz

Az egyik legegyszerűbb, mégis legerőteljesebb módja annak, hogy közelebb kerüljünk a szorongásainkhoz, az írás.

A naplóvezetés nemcsak abban segít, hogy kiadjuk magunkból a feszültséget, hanem abban is, hogy strukturáljuk a gondolatainkat, tudatosítsuk az érzéseinket, és idővel felismerjük a visszatérő mintákat. Ha rendszeresen írsz arról, hogy mikor, mi vált ki benned szorongást, könnyebben észre fogod venni, hogy:

• Milyen helyzetekre reagálsz túl hevesen 
• Milyen gondolatok társulnak ezekhez az érzésekhez
• Van-e rejtett üzenete a szorongásodnak

Már napi 10 perc írás is segíthet. Csak kezdd el így: „Ma azt vettem észre, hogy szorongtam, amikor…” és hagyd, hogy jöjjön, ami jön. Nem kell szépnek vagy tökéletesnek lennie, csak legyen őszinte. Ezt magadnak írod, ne foglalkoz azzal, hogy tökéletes legyen, csak legyen a lehető legőszintébb.

James Pennebaker szerint a kifejező írás, amikor érzéseinkről, nehéz tapasztalatainkról írunk, hosszú távon csökkenti a testi-lelki stresszt, javítja az alvást, az immunrendszert és az általános közérzetet.

Mit tehetek most?

A szorongással való munka nemcsak elméleti. Íme egy konkrét, azonnal alkalmazható gyakorlat, amit bármikor használhatsz:

✦ 5-4-3-2-1 grounding technika

Ez egy figyelemelterelő, földelő gyakorlat, ami segít visszatérni a jelenbe.

• 5 dolgot nevezd meg, amit látsz magad körül
• 4 dolgot, amit meg tudsz érinteni
• 3 dolgot, amit hallasz
• 2 dolgot, amit meg tudsz szagolni
• 1 dolgot, amit meg tudsz ízlelni (vagy csak idézd fel az utolsó ízt az emlékeidből)

Ez segít kikapcsolni gondolataid túlzott pörgését, áramlását és visszahoz a jelenbe.

Amit még érdemes

• Írj: kezdj naplót, írd le, miben szorongsz, és mit érzel mögötte
• Figyeld meg a gondolataidat: sokszor nem a helyzet, hanem a belső magyarázatod okozza a szorongást
• Kérdőjelezd meg: Valóban biztos, hogy ez fog történni
• Tegyél kis lépést: amit ma meg tudsz tenni a szorongás ellenében, tedd meg
• Beszélj róla: egy baráttal, vagy ha mélyebb a probléma, akkor pszichológussal

A kognitív viselkedésterápia (CBT) gyakorlati eszközöket kínál. Segít átkeretezni a szorongáskeltő gondolatokat, felismerni a torzításokat, és új, egészségesebb reakciókat kialakítani.

Záró gondolat

A szorongás, bármilyen nehéz is, érzékenység is egyben. Azt jelenti, valami fontos neked. Nem mindegy. És ez már önmagában érték.

A kérdés nem az, hogyan tüntetjük el, hanem az, hogy mit kezdünk vele.
 Ha megtanulunk vele dolgozni, közelebb kerülhetünk ahhoz az emberhez, akik lenni szeretnénk.
 Szembenézni vele nem könnyű, de ez az út a szabadság és az önazonosság felé.

További olvasnivalók:

• Irvin D. Yalom – Szemben a nappal
• Viktor E. Frankl – Mégis mondj igent az életre
• James Hollis – Az élet második fele
• Dr. Belső Nóra – Félelem, szorongás, pánik