Szétszakadó családok

Igen, sajnos úgy tűnik, mostanra annyira átpolitizálódott az életünk, hogy beférkőzött, és alattomos rombolásba kezdett a legszorosabb kapcsolatainkban is. Leginkább a generációk között figyelhető meg ez a jelenség. Az idősek és a fiatalabbak között egyre táguló repedés jelent meg, ami ha nem vigyázunk átugorhatatlan szakadékká fog szélesedni.

De miért történik ez? A legnyilvánvalóbb oka sajnos a politikai kommunikációban rejlik. Mert ha nem az eredményeit és a jövőbeli terveit mutatja be az egyik fél, hanem ehelyett riogatásba és félelemkeltésbe kezd, akkor a legsérülékenyebb csoportokban fogja a bizonytalanságot felerősíteni. Olyan ez, mint ha szándékosan pánikrohamot idéznénk elő valakinél. Ha egyszer kialakult, már nem lesz képes semmilyen racionális helyzetelemzésre, nem fog törődni a távolabbi jövővel, csak egyetlen dolog lebeg majd a szeme előtt: megszüntetni az elemi rettegést.

Átfordítva ezt a való életre; ha egy amúgy elég jól működő családban, a kiszolgáltatott nyugdíjas nagyszülőket vagy az alacsony jövedelmű szülőket belekergetik a rettegés örvényébe, egy idő után sajnos már képtelenek lesznek meglátni, hogy a tetteikkel pont azoknak fognak a jövőben ártani, akik elvileg a legfontosabbak a számukra. Minden erejükkel csak arra törekednek majd, hogy ezt az előrevetített rémképet megakadályozzák. Nem hallják már az olyan érveket, hogy „ezzel az én jövőmet veszed el”, „nekem nem lesz lehetőségem”, „nem lesz más választásom, mint külföldre költözni”. Akkor fog csak eljutni hozzájuk sajnos, amikor már késő lesz.

Ez eredményezi az egyre több szétszakadó családot.

Hogyan lehet ez ellen tenni? Fontos lenne beszélgetni: együtt mindenki. A régi működésmódot az új modern helyzethez igazítva kell előhívni. Évszázadokkal ezelőtt a családok szorosan egymás mellett éltek, vidéken egy gazdaságot kezeltek, de a városokban is közel maradtak, és mindig számíthattak egymásra. Ennek a közelségnek az érzete ebben a digitális és világpolgári működésben teljesen elveszett. Meg kell teremteni újra a családi egységet, amikor minden generáció a zsigereiben érzi és az eszével tudja, hogy mindig a családja az, akire számíthat. A család egység, amely egyfelé megy. Természetes, hogy be lehet, sőt be is kell hozni új gondolatokat, de végül közösen kell elindulni egy irányba.

Ha a család megadja az érzelmi és szükség esetén az anyagi biztonságot minden tagjának, akkor a rémhírkeltők a szemük előtt alakulnak át azzá, amik valójában: madárijesztőkké.

Mert mi is egy madárijesztő? Néhány deszka, szalma, egy kabát és egy kalap. De legfőképp egy SZÁNDÉK. Egy szándék, hogy elijesszen mindenkit attól, amiről a gazda azt mondja, ez az ENYÉM.

Erdei-Csukás Csaba Vendel pszichológus, Budapest