Az életünk szinte minden percében ingerek hada áraszt el minket és ez bizony jelentős mentális terhelést jelent számunkra. Bár a társas érintkezés alapvető szükségletünk (különböző mértékben, de mindannyian vágyunk az érzelmeink és gondolataink megosztására, az egymásra hatásra), mégis jelentős stresszforrás, különösen akkor, ha hajlamos vagy mások véleményére túl sokat adni.
Egy felmérés szerint azok az emberek, akik a szabadidejük 11%-át egyedül töltik, elégedettebbek a társas kapcsolataikkal és jobban élvezik a szociális interakciókat. De mégis hogyan lehetséges ez?
Az egyedül töltött időnek számos jótékony hatása van. Például kiemelten fontos az önismeret mélyítése szempontjából, hiszen ilyenkor tudod leginkább rendezgetni a gondolataidat és közelebb kerülhetsz az érzelmeidhez is. A hatékony érzelemszabályozás mellett az átkeretezés gyakorlására, a reálisabb helyzetértékelésre és a motivációnk feltérképezésére is lehetőséget ad. Mivel egymagunk vagyunk, így nem befolyásolnak mások visszajelzései vagy tervei, hallgathatunk a saját belső hangunkra és még jobban megismerhetjük az értékrendünket.
Emellett a kreativitást és a szociális aktivitást is fokozza az egyedül töltött idő: az egyedül élők több tevékenységben, hobbiban kipróbálják magukat és több aktív kapcsolatot tartanak fenn, mint mások.
Ha ennyire jó, mégis miért nehéz egyedül lenni?
Napjainkban a közösségi oldalakhoz kapcsolódva úgy érezhetjük, bármelyik pillanatban történhet valami és bármely pillanatban elérhetünk bárkit. Ez az érzés szédítő… nem csak kimaradni ebből a dinamikusan változó világból, amit az okostelefonunk nyújt, hanem benne lenni is. A digitális zaj mentálisan megterhelő, a közösségi oldalak torz valósága pedig az önbizalmunkat is rombolja, mégis nyújtanak egy jelentős “előnyt”: bekapcsolva hagyhatjuk a robotpilótát.
Ebben az üzemmódban nem kell foglalkoznunk aggasztó gondolatainkkal, feladatainkkal vagy érzéseinkkel. Szinte meditatív módon görgethejük a végtelenített tartalom-özönt és közben nem kell magunkra figyelnünk.
Sokan olyan mesteri szinten űzik ezt a műfajt, hogy akár hónapokig, évekig is halogathatják az önmagukkal való szembenézést, ami egyre ijesztőbb feladattá válik. Többek közt ezért olyan nehéz egyedül lenni. Önmagunkkal.
Mindemellett stigma is tapad az egyedülléthez. Aki egyedül megy moziba vagy bulizni, az “furcsa”, rosszabb esetben sajnálatra méltó. - gondolhatjuk.
Bármennyire is irreálisak ezek a feltételezések, az egyedüllétet a mai napig hajlamosak vagyunk társadalmilag egyfajta hiányosságként, deficitként kezelni. A másokkal töltött időt pedig túlértékelni. Ha te is megfigyelted magadon, hogy inkább lemondasz egy élvezetes dologról, ha azt egyedül kell csinálnod, akkor itt az idő, hogy kitágítsd a komfortzónád! :) Szervezz programokat egyedül is és figyeld meg, hogy érzed magad eközben. A kezdeti kényelmetlenség természetes, hiszen valami újat csinálsz… de ha nem adod fel az első öt percben, egy igazán megerősítő élményben lehet részed :) Akármilyen furcsa is, egy egyedül elfogyasztott kávé is hihetetlen büszkeséggel tölthet el, pláne ha szorongsz az ilyen helyzetektől.
Persze nem mindenki igényel ugyanannyi egyedül töltött időt. Köztudott, hogy az extrovertált személyek könnyebben töltődnek fel társas helyzetekben, míg az introvertáltak inkább magukban szeretnek regenerálódni. Ez teljes mértékben rendben van :) Néhány jel azonban segíthet meghatározni, hogy mikor érdemes kiszakadnod a hétköznapi rohanásból:
ha irritált vagy (mindenre azonnal felkapod a vizet)
türelmetlen vagy
elveszted az érdeklődésed dolgok vagy emberek iránt
nehezen koncentrálsz
úgy érzed, leterhelt vagy
túl sok inger ér
szorongsz, ha másokkal kell lenned
hogyan lehet jól egyedül lenni?
Ha még csak most ízlelgeted az egyedüllétet, néhány dolgot érdemes szem előtt tartanod.
Mint minden új szokás bevezetésénél, itt is fontos a tudatosság. Tervezd meg és írd fel a naptáradba, hogy mikor szánsz időt magadra.
Erre az időszakra valóban légy egyedül a gondolataiddal. Jelezd nyugodtan a többieknek, hogy ne zavarjanak és kapcsold ki az értesítéseket is.
Próbálj jelen lenni a választott tevékenységekben és megfigyelni, hogyan hatnak ezek rád, hogy érzed magad, úgy igazán őszintén.
Adj teret az érzéseidnek és a gondolataidnak. Ha jön valami, amit nem tudsz irányítani, nyugodtan engedd tovább. Amire azonban van hatásod, azzal foglalkozz (pl. keretezd át, keress megoldást, vezesd le a feszültséget).
Légy rugalmas és elfogadó. A pihenést nem kell “ jól “ csinálni. Csak engedd meg magadnak ezt az időt.
Komment írása