A Szeretet-Hogyan lehet jól szeretni?

Közeleg a Karácsony, a szeretet ünnepe.. 

Ilyenkor érdemes kicsit elmélyülni, befele figyelni és átgondolni, mit is jelent az a szó hogy: szeretet.

A google keresőjében a szeretet szó majdnem 14 millió találatot hoz fel.

Rengeteg vallásos, filozófiai, irodalmi mű foglalkozik a szeretet kérdésével.

Ha mélyen belegondolunk, akkor rájövünk arra, hogy szeretni, illetve, jól szeretni nem is olyan könnyű.
 

Az, hogy kinek mit jelent a “jól szeretni” azt mindenkinek egyénileg kell meghatározni, mert mint minden érzelem, a szeretet is egy szubjektív élmény.

Jól szeretni Popper Péter szerint azt jelenti, hogy én úgy szeretlek téged, ahogy neked jó, nem ahogy nekem. Ha szebb, jobb lett az életed, hogy én benne vagyok, akkor valószínűleg jól szeretlek - de ezt csak a másik fél tudja meg mondani.

Szinte az összes pszichológiai szükségletelmélet magába foglalja a szeretet, a valahová tartozás igényét. Ryan és Deci Öndeterminációs Elmélete szerint, az ember három alapvető pszichológiai szükséglete közül az emberi kapcsolódás az egyik szükséglet, amely a pszichológiai jóllétünk egyik alapja. Ez tartalmazza a kölcsönös érzelmi biztonságot, a figyelmet és időt, amit egymásnak nyújtanak az emberek.

Erich Fromm pszichológus a Szeretet Művészete c. nagyszerű könyvében írja, hogy amikor világra jövünk, jó esetben rögtön megtapasztaljuk a szeretetet az anyukánktól. Anyám feltétel nélkül szeret, mert az ő gyermeke vagyok. Ez az ősélmény a passzív szeretetet, nem kell semmit sem tennem érte, egyszerűen van, létezik. Rossz esetben nincs, és akkor az anyai szeretetet nem lehet kicsikarni, megszerezni. 

Aztán, később a felnőtt életünkben is rá kell jöjjünk, hogy a szeretet két ember között, vagy létre jön, megtörténik, vagy nem. Erőltetni azt, hogy „szeressél már engem légyszí, mert én úgy szeretlek” hiábavaló, a szeretet nem megrendelhető és nem előállítható. De ugyanez fordítva is igaz, talán megtörtént már veled is, hogy valaki akit nagyon szerettél megbántott és te hiába haragudtál és próbáltad nem szeretni az illetőt, az iránta való szeretet nem szűnt meg benned.

A terápiában sokszor dolgozom a kliensekkel azon, hogy ezt a „szeress engem, mindenképp” megfelelési kényszert letegyük. Sokszor gondolják magukról tévesen: "ha én ezt vagy azt csinálom, akkor az anyukám apukám, főnököm, barátom, párom, stb. majd elfogad, majd szeretni fog."

De, ahogy Babits írja:

„...aki nem szeret, annak jó lesz így is,
és aki szeret, annak jó lesz így is...”

A szeretet, azé aki adja...mint, ahogyan egy vallomás is inkább szól arról, aki mondja mint akinek mondják. Csakhogy, mindenki annyira képes szeretetet adni és kapni, ahogyan azt látta, megtapasztalta otthon. Ha ez a tudás hiányos, akkor lehetőségünk van a fejlődésre. Ismerd meg önmagad, az embernek saját magának kell felfedeznie, mit is jelent szeretni és szeretve lenni.

Mindenkit arra buzdítok, hogy gondolja át és akár írja is le, hogy mit jelent számára a szeretet. Nekem a szeretet az, ha odafigyelek, amikor a másik beszél hozzám és nem csak meghallgatom hanem meg is hallom azt amit mond nekem. Ha szeretném tudni és érteni, hogy mi okoz neki örömöt, vagy miért bánatos. Ha időt szeretnék vele együtt tölteni, ha szeretném vele megosztani az életem apró, vagy nagy történéseit, ha segítek neki amikor szüksége van rá, áldozatot hozok érte, nem csak akkor vagyok ott, ha épp kényelmes nekem. Ha fejlődőm általa és jobb emberré válok tőle.

A szeretet cselekvő törődés, bizalom, őszinteség mindkettőnkhöz, idő, alázat, figyelem, ölelés, közelség, titok, sírás-nevetés együtt.

Inspirálóként egy szeretet megfogalmazás egyik kedves kliensemtől.

Az a szeretet, ha elfogadom a másikat olyannak amilyen, nem kritizálom és nem próbálom a lényét, jellemét megváltoztatni. Őszinte visszajelzést adhatok legyen bármiről is szó, anélkül, hogy ez az egymás iránt érzett szeretetünket/kapcsolatunkat  befolyásolná vagy megkérdőjelezné vagy megrengetné. Felmerülő konfliktusok esetén azok szeretetteljes rendezése, őszintén, előre mutatóan, egymást fejlesztve, a szeretet biztonságával. Együtt töltött minőségi idő, kölcsönös figyelem, támogatás, rossz idők közös átvészelése. Sok nevetés, gondolatok, történések mesélése, közös élmények, utazások, vívódások, boldog percek, felismerések őszinte megosztása.
 Közös célok, jövőbe mutató tervek és álmok, közös étkezések, alkotások, meglepetések, ölelések, pattogó tűz és tejszínhabos kávé/kakaó.

Záró mondatként Feldmár András szavait idézem.

„Az ember nem ülhet a babérjain, nem lehet azt mondani, hogy na, most már én eléggé szeretek - vagy én már elég jól szeretek. Mindig lehet jobban, mindig lehet inkább szeretni. A végtelenségig.” 

Hát rajta!