Szeresd magad, ahogy a legjobb barátod – Az önelfogadásról

Az emberi kapcsolatok alapja az, ahogyan önmagunkhoz viszonyulunk. Ha ez az alap ingatag, minden más is könnyen megbillenhet. Gyakran keményebben bánunk magunkkal, mint bárki mással. Hibákat keresünk, hasonlítgatunk, szigorúan ítélkezünk. Pedig akivel életünk végéig együtt kell élnünk – az saját magunk. Fontos, hogy jóban legyünk magunkkal.

Az önelfogadás nem önfeladás, és nem közömbösség a hibáinkkal szemben. Sokkal inkább annak belátása, hogy emberként természetes része az életnek a tökéletlenség, a változás és a fejlődés. Az önszeretet nem önzés – hanem a belső stabilitás forrása. Az a képesség, hogy saját értékünket ne külső elvárások vagy mások visszajelzései határozzák meg.

Amíg belül folyamatos harcban állunk önmagunkkal, addig nehezen tudunk valódi kapcsolódást, nyugalmat vagy elégedettséget megélni. Az önmagunkkal való viszony kihat a döntéseinkre, határainkra, céljainkra – az életünk egészére.

Mit tehetünk az önszeretet fejlesztéséért?  Tudatosítsuk a belső párbeszédünket: hogyan szólunk magunkhoz? A bántó, önostorozó mondatainak cseréljük le. Legyünk megértőek magunkkal. Vajon a legjobb barátunknak is ezt mondanánk?

Tűzzünk ki reális elvárásokat – nem kell mindig erősnek vagy tökéletesnek lennünk. Jogunk van ahhoz is, hogy hibázzunk – és így is szerethetőek vagyunk. A hozzánk közelállóktól el tudjuk ezt fogadni, megbocsájtunk nekik. Adjuk meg ezt magunknak is.

Gyakoroljuk a türelmet – az önelfogadás nem egy pillanat műve, hanem egy folyamat. Időt, energiát kell rá szánni. Magától nem fog megváltozni semmi. És bizony lehet olyan, hogy egy kimerítő nap után nem fog menni. De azzal sincs semmi baj. Hisz szabad hibáznunk!

Keressük azokat a helyzeteket és kapcsolatokat, ahol nem kell szerepet játszanunk, ahol tényleg önmagunk lehetünk. Ahol nem akarjuk másnak, tökéletesnek mutatni magunkat. Minden felvett szerephez rengeteg energia kell. 

Az önszeretettel megteremthető egy olyan belső tér, ahol valóban otthon lehetünk önmagunkban. Ahol az erősségeink és a gyengeségeink is megférnek. Mert így vagyunk jók és szerethetőek.