Szeptember végén - Te is kimerültél a túlvállalásban?

Még nyílnak a völgyben a kerti virágok...

Ismerős az érzés, amikor a naptárad fullon van, a todo list végtelen, te mégis úgy érzed, nem teszel eleget? Szeptember elején könnyű beleszaladni abba a csapdába, hogy minden új feladatra, felkérésre, találkozóra és szívességre igent mondunk. Hiszen újra itt az ősz, nyáron pihentünk, miért ne férne bele?

Aztán elérkezik a szeptember vége, a kezdeti lelkesedés elfogy, és ott maradsz a teljes kimerültség szélén. Amikor pedig végre megpróbálnál nemet mondani vagy kicsit visszavonulni, megjelenik az a bizonyos belső hang: „Biztos, hogy ez így elég lesz? Mások ezt is csuklóból megoldják.”

Ha most bólogatsz, szeretném, ha tudnád: nem vagy egyedül. És ami még fontosabb: a kimerültséged nem a gyengeséged jele, hanem annak a jele, hogy túlrégóta működsz a saját határaid ellenében.

Miért olyan nehéz nemet mondani?

Sokan azért vállalják túl magukat a munkában, a kapcsolataikban vagy a családban, mert a nemet mondást tudattalanul a visszautasítással, az önzéssel vagy a cserbenhagyással azonosítják. Gyakran gyerekkorunkból hozzuk azt a mintát, hogy az értékelhetőségünk és a szeretethetőségünk feltétele a teljesítmény és a hasznosság.

Ha mindig elérhető vagy, ha mindig te vagy az, aki megmenti a helyzetet, egy idő után a környezeted természetesnek veszi ezt. Te pedig lassan elfelejted, hol végződik a mások igénye, és hol kezdődsz te.

A határszabás nem eltolás, hanem védelem

A határaid kijelölése nem arról szól, hogy falakat építesz magad köré, vagy durva vagy másokkal. A határszabás valójában önismereti munka: annak az elismerése, hogy az időd, az energiád és a mentális kapacitásod véges.

• A nemet mondás egy másik dologra mondott IGEN. Amikor nemet mondasz egy túlórárára vagy egy fárasztó programra, valójában a saját pihenésedre, a feltöltődésedre és a mentális egyensúlyodra mondasz igent.
• A bűntudat nem azt jelenti, hogy rosszat tettél. Amikor elkezdesz határokat húzni, a bűntudat szinte biztosan megérkezik. Ez nem az iránytűd, csak egy megszokott reflex. A bűntudat jelenléte ellenére is hozhatsz jó döntést.

Merre indulhatsz el?

Szeptember végén sem kell megváltanod a világot. Kezdésként elég, ha megengedsz magadnak egy kis szünetet a válaszadás előtt. Ha legközelebb kényelmetlen kéréssel találsz szembe magad, a reflexszerű „persze” helyett próbáld ki ezt: „Átgondolom a hetemet, és később visszajelzek.”

Ez a pár másodpertnyi egérút lehetőséget ad arra, hogy megkérdezd magadtól: Ez valóban belefér most nekem, vagy csak a megfelelési kényszerem mondatja velem?

A saját határaink felismerése és képviselete hosszú folyamat. Ha úgy érzed, a túlvállalás és a bűntudat köreit már régóta futod egyedül, a terápiás térben biztonságos keretek között tárhatjuk fel, mi áll a háttérben – és hogyan tanulhatsz meg úgy jelen lenni az életedben, hogy abban neked is jusson hely. Megtalálhatod, hogy vagy jól.