Emberi életünk velejárója az, hogy törékenyek vagyunk. Mindannyian. Mégsem merjük egymás előtt felvállalni sebezhetőségünket, inkább rejtegetjük, szégyelljük vagy a tagadásba menekülünk.
Paradox módon másban könnyebb meglátnunk és elfogadnunk ezt a fajta kiszolgáltatottságot. Sőt, bátor emberként tekintünk azokra, akik kitárulkoznak. Saját magunk törékenységét felvállalni viszont tabu, mert rettegünk attól, hogy el fognak utasítani.
Pedig pontosan a sérülékenységünk sorsközösség formáló ereje lehetne az, ami összeköthetne minket, embereket, és mélyíthetné kapcsolódásaink minőségét. És valljuk be, a minőségi szerető kapcsolatokon kívül kevés dolognak van bármi valódi értelme ezen a világon.
Végül van még egy fontos ajándék, amit a tökéletlenségünk felvállalásával adhatunk, magunknak. Megbocsátást. Amiért nem tudjuk teljesíteni, azt az irreális illúziót, amit ránk szabtak/magunkra szabtunk.
Számomra mindig megindító az, amikor valaki találkozik a saját törékenységével. Magam is gyógyulok benne.
Ebben a szemléletben fogadom a hozzám fordulókat.
www.hajduadam.hu
Kiemelt szakemberek a témában
-
Szalkai Réka
Pszichológus
-
-
-
-
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
Komment írása