Személyes élmények egy személyközpontú csoportban - 2. rész

Valahogy van egy olyan elvont elképzelésem, hogy az a lélekben szabad ember, aki egy személyközpontú csoportfolyamatban részt vesz, a saját lelki békéje megtalálásának célja mellett valahogy világjobbító tervekkel is érkezik – de ha nem is volt ilyen célja, mindenképpen életre szóló, világjobbító energiákat visz el. Ugyanis pl. egy CCC-n résztvevők olyan atmoszférát tudnak magunk körül teremteni, melyről csakis az volt a benyomásom, hogy igen, hazaértem – ebben a háborítatlan békében önmagamhoz is jobban lehetőségem van kapcsolódni, és igen, ilyen világban szeretnék élni.

A legcsodálatosabb, hogy a varázs egy csoport után sem múlik el, mások szeretetteljes támogatása, vagy éppen a minták, melyeket kaptam, azóta is velem vannak, és a viselkedésemet tudattalan módon is befolyásolják – jóval szabadabb vagyok, és méginkább önmagam lettem ezek által a csoportok által. Ugyanis önmagunk kiteljesedése egy folyamat, melynek soha nincs vége (legalábbis a megvilágosodásig semmiképpen sem), így mindig van hová közelebb kerülni önmagunkhoz – igazi érzéseinkhez, vágyinkhoz. Ebben pedig mások őszinte jelenléte segít minket – úgy, ahogy József Attila is írta:

„Hiába fürösztöd önmagadban,
Csak másban moshatod meg arcodat.
Légy egy fűszálon a pici él
S nagyobb leszel a világ tengelyénél.”

Aki érdeklődik a személyközpontú csoportok iránt, több nyitott vagy zárt csoportot is talál (ezek keresésére javaslom a Rogers Központ nevű Facebook oldalak tanulmányozását), de ha nem elégszik meg ennyivel, a CCC-ről garantáltan felejthetetlen élményekkel és bővülő önismerettel térhet haza

A következő cikkben a fenti folyamat elméleti hátteréről írok majd.

Írta:
Bogdán Brigitta
személyközpontú szemlélettel dolgozó pszichológus,
szakpszichológus, coach