A szellemi frusztráció és értelmetlenségérzés pszichoszomatikája

Az értelem elhalványulásáról üzenhet az egészségi állapotunk és közérzetünk. Ha kételkedni kezdünk életünk feltétel nélküli értelmességében, lelki és testi egészségünk is kibillenhet egyensúlyából.  Az egzisztenciális üresség előidézte tartós frusztráció olyan megterhelő érzelmi állapottal jár, mely gyengíti a testi betegségekkel szembeni ellenállóképességet. Nem ritka, hogy egy elhúzódó betegség során mindaddig nem igazán indul be a gyógyulási folyamat, míg nincs a láthatáron egy fölérendelt értelemmotiváció.
Immunállapotunk  nagymértékben  függ érzelmi állapotunktól, ami pedig kapcsolatban áll életfelfogásunkkal. Ebből is láthatjuk, hogy a test és pszichikum a szellemi dimenzióval kiegészülve adja ki a teljes embert, és a szellemi frusztráció kihat mind a testi és lelki dimonzióra is. Az alapbeallítódásunk és életfelfogásunk tehát nagymértékben meghatározza egészségünket és a gyógyulási folyamatokat.

Meglehet, a kudarcok kiváltotta csalódottság miatt fordulunk el az értelemtől, amit aztán fokozott élvezetre törekvéssel próbálunk kompenzálni. Ám az élvezetek adta öröm elenyésző és folyton elillanó ahhoz az örömhöz képest, ami akkor keletkezik, ha az ember valaminek, vagy valakinek szenteli magát, és cselekedetei nem pusztán saját szükségletei kielégítésére irányulnak.
Ennek  a fajta örömtelenségnek  a tartós fennállása instabil érzelmi állapotot idéz elő, ami fokozza a lelki krízisek veszélyét. Ezek a krízisek olykor testi tünetekben nyilvánulnak meg, ami nem meglepő, tekintve hogy vitális hanyatlásunk a szervezetünk ellenállóképességének csökkenését jelenti a betegségekkel szemben.
Értelmes célok híján az embernek nincs miért önuralmat tanúsítania, így akár saját életerejét sem kíméli. Rossz közérzetünk – mint egy toxikus belső világ – a vitalitásunkat és a betegségekkel szembeni ellenállóképességünket kezdi ki testi és lelki értelemben is.

Láthatjuk, hogy általános közérzetünket meghatározza az életmód, melyet folytatunk és ez fordítva is igaz. Az e körforgásból való kilépés erőfeszítést igényel, ehhez pedig motivációra kell lelnünk. Egyéni életutunkban és az élethelyzeteinkben  fellelhető értelemmotívum megtalálása és az értelem beteljesítésére való igyekezet – az értelmes életbe vetett hitünk – segíthet megőrizni egészségünket illetve támogatja gyógyulásunkat.

Fejlődésünk szempontjából meghatározó időpillanat lehet, mikor felmerül bennünk a kérdés, hogy mégis mi értelme van saját életünknek – legyen a kiváltója akár egy megterhelőbb életszakas, vagy a sorozatos kudarcok miatti kimerülés és csalódottság, vagy pusztán az idő múlásával való szembesülés. Az efféle válságos időszakok egzisztenciánk kibontakozása szempontjából lehetőséget rejtenek magukban, ha elég bátrak vagyunk a szembenézéshez, a rákérdezéshez és az utánajáráshoz.  Szembenézni a múlttal és nyitottnak lenni a saját történetünkre, a múltba tekintő értelem megtalálását segíti, ami azután  a jövő értelmébe vetett hitet, bizalmat erősíti. Ez a bizalom szükséges, hogy képesek legyünk a jelen pillanatot megragadva saját, egyéni értelemlehetőségeink felkutatására.