Szakadék mellettünk: gondolatok a szorongásról

Fal, gát, szakadék - képek, melyekkel a szorongás élményét megjeleníthetjük. A következő néhány bekezdésben a szorongás eredetéről, alakulásáról, illetve a megsegítés lehetőségéről lesz szó.

Hogyha a szorongás eredeti szerepét keressük, egészen a születést közvetlenül követő időkig érdemes visszanyúlnunk. A csecsemő ugyanis teljes védtelenséggel érkezik a világra, nincs eszköztára, hogy megküzdjön a túlontúl erős, akár fájdalmas, félelmetes ingerekkel. Itt gondoljunk csak az újszülött kezdeti légszomjára, vagy az őt körülvevő világ zajaira. Tulajdonképpen veszélyben (életveszélyben) érzi magát, és pontosan ennek az élménye kerül levezetésre a szorongásban. 

Egy nagyon hasonló dinamika működik a későbbiekben is - pusztán a szereplők változnak meg. A halálfélelem helyét a szűkebb/tágabb közösségnek (elsősorban a család, de nem kizárólag) való megfelelési vágy, a közösség harmóniájának fenntartására való törekvés váltja fel - pontosabban ezek kudarcától való félelem -, a különféle fenyegetettségek pedig ezesetben a belső vágyak (melyek ellene mennek a közösség elképzeléseinek), vagy adott kötelességek lesznek (ahol olyan kihívás elé állítanak, mely nagyon fontos az értékességemet illetően). 

Szóval a központi élmény a bukástól, a közösség jóindulatának elvesztésétől való félelem (mely nem feltétlen a jelenlegi környezet valódi értékrendjéből ered, sokkal inkább a múlt tapasztalataiból). A nem szabad. Legfeljebb egy szűk sávban mozoghatok, hogyha félrelépek, a mélybe zuhanok, és nincs se kifeszített védőháló, se matrac a szakadék alján. Ez a szűk sáv lehet praktikusan például a tökéletes teljesítmény, a környezet minden rezdülésének pontos olvasása, és az alkalmazkodás hozzá, vagy épp a szerhasználat, mely egy rövid ideig oldja ezt a megélt sarokba szorítottságot, ezáltal felvállalhatóvá teszi a belső világunkat saját magunk előtt (és okoz rengeteg kárt mindemellett).

Végül néhány gondolat a megsegítés lehetőségéről. Miként láthatjuk, hogy a szorongás kapcsolatokon belül jön létre, így joggal feltételezhetjük, hogy kapcsolódásokon keresztül lehet gyógyítani is. Például a segítői kapcsolatban megélt élményekkel, a kimondhatóvá tett érzésekkel, vágyakkal, félelmekkel. Azzal hogy huzamosabb ideig egy olyan légkörben lehetünk, ahol nem rejtegetni kell, hanem ér megmutatni mindazt, ami odabent történik.