Gyerekkorunkban esténként a szüleink meséltek nekünk elalvás előtt, végigizgultuk a szegénylegény kalandjait, amíg királlyá koronázták őt a történet végén.
Később a tévét nézve szurkoltunk Frédinek, Béninek, Mekk mesternek, követtük Sándor Mátyás folytatásos teleregényét, majd a Vészhelyzet orvosainak mindennapjait.
A mese, a történet, a film elvarázsol, másik világba repít egy időre, jólesik a kikapcsolódás.
„Gondolatban most én vagyok a főhős, aki nagy és szép és általában győzős. A szerelmi jelenetek pedig felcsigázzák a kedvemet”És nem csak egy másik világban, másik valóságban merülhetünk el két órára, hanem, a történet egyes szereplőivel azonosulva, másokká lehetünk: királylány, gonosz mostoha, vidám mellékszereplő, vagy herceg fehér lovon. Ez is pihentető, hiszen a mi életünk jóval összetettebb ennél. Több szerepben kell helytállnunk, mint Hófehérkének: ember, nő, anya, feleség, az iskolában szülő, a munkahelyen kolléga, a hivatalban ügyfél, a fodrásznál vendég vagyunk. Sőt, a szüleink gyerekei vagyunk, valaki szomszédja, a kutya gazdája, és így tovább. Éppen ezért jólesik néha egy-egy sűrített élmény során, a fotelben ülve megküzdeni a világ sötét erőivel, és végül győzni.
„Lövök, rúgok, és a pénzemet szórom, a többi színészt gyakran megpofozom. Nyelem a viszkiket, aprítom a miszliket”A nézés lehet csak nézés, de lehet LÁTÁS is. A film egyben tükör, mely bennünket tükröz.
Bevilágít a fejünkbe, a lelkünkbe, és felkavarja a kérdést: Ki vagyok én? Hogyan élek?
Önismereti filmklubban együtt nézünk, és együtt látunk: a filmeket feldolgozó beszélgetés követi: „Hogyan hat rám ez az élmény?” és „Mihez kezdek én ezzel?” .
Következő önismereti filmklub progamok...
Komment írása