Szabad beszélni a közös jövőről!

Előbb-utóbb minden pár életében eljön az a pont, amikor el kell dönteni, hogy mennyire fontosak egymás számára. Ha két ember együtt marad, de nem kommunikálják egymás felé tisztán, hogy mit várnak a jövőjüktől, hanem reménykedéssel telik legalább az egyik fél számára sok-sok hónap vagy év, a meddő várakozás fel tudja emészteni a kapcsolatot. Pedig csak meg kellett volna beszélni, hogy ki, mit szeretne, vagy mit nem. Előfordulhat, hogy azért nem kéri meg valaki a másik kezét, mert a családi viszályok miatt nem tudna örülni a saját esküvőjének, vagy látott elég válást életében, és köszöni szépen, a papír nélkül is jól megvan. A nő viszont elutasítottnak érezheti magát, ha az ő álma, hogy hercegnő lehessen egy napra, és ki legyen mondva az elköteleződés.

Ezek a különbségek nem áthidalhatatlanok, de ha fontos számunkra a társunk, akkor igenis beszélni kell vele nemcsak arról, hogy mit szeretne, hanem arról is, hogy miért. Aki valóban szereti a párját, hajlandó megérteni az ő oldalát, és kompromisszumot kötni. Könnyű azt mondani, hogy én ilyen vagyok, fogadj el ilyennek. És van benne valami, mert ne akarjuk másik személlyé változtatni a párunkat. De mindkét fél változik egy kapcsolatban, és kénytelen is változtatni, alkalmazkodni. Aki nem hajlandó alkalmazkodni, ne várjon csodát a párkapcsolatától, nem fog működni. Ha mindig csak a másiknak kell idomulnia, akkor felborul az adok-kapok egyensúly, és nem lesz más választás, mint szakítani.

A jövőt illetően természetesen nemcsak az esküvő-témáról fontos beszélni, és tisztában lenni azzal, hogy mire számíthatunk, hanem a közös életnek számos ilyen eleme van; mint például a gyerekvállalás kérdése (egyáltalán szóba jön-e, elfogadható-e, ha a másik nem akar, mikor, hol, ki, mennyit tud várni), lakóhely és munkahelyek, mindkét fél számára elfogadható karrier, és a vele járó következmények mérlegelése, a pénzről való gondolkodás összehangolása.

Az írásomban saját véleményemet fogalmaztam meg pszichológusi tapasztalatomból kiindulva, mi szerint az emberek nagy része a biztonságot keresi, és ehhez elengedhetetlen, hogy az élettársak őszintén tudjanak egymással beszélni. A jövővel kapcsolatban nem érdemes hazudni, mert azzal saját magunkat is becsapjuk; inkább érdemes arra szánni az energiát, hogy a másik helyzetébe képzeljük magunkat, és ennek tükrében alakítsuk a terveket úgy, hogy egy irányba tartsunk. A jövőbeli elképzelésekhez az sem árt, ha saját magunkról tudjuk, hogy mit szeretnénk, ehhez pedig a kellő önismeret elengedhetetlen. A kommunikáció pedig legyen valóban tiszta és érthető, nem célozgatás, zsörtölődés, játszmázás. Megéri közel engedni magunkhoz a másikat, és megmutatni a valódi arcunkat. Ha pedig azon agyalunk, hogy vajon mit gondolhat a másik, kérdezzük meg őt, és ne stresszeljünk teljesen feleslegesen.