Választásaink jelentőségteljesek, olykor sorsunkat befolyásoló erejük van. Nem meglepő, ha tudni szeretnénk, mi alapján válsztunk, illetve azt, hogy választásunk valóban a sajátunk-e.
Mennyiben választunk tehát szabadon, autonóm módon az életutunk kínálta helyzetekben? Meglehet, hogy már e helyzeteket is mi választjuk anélkül, hogy ennek tudatában lennénk?
A kiszolgáltatottság érzését közvetíti az a felfogás, miszerint az ember egész életét jelentősen befolyásolja akár a genetikai öröksége, akár a gyermekkor minősége. Mégis mit tehet az én, ha szabadulni akar e meghatározottságoktól?
Az egzisztenciális filozófiai megalapozottságú pszichoterápiák felfogásában az „állásfoglaló énünk” választása döntő jelentőségű, mert ez a tudatos választás szabad, szemben a kényszerű (családi) tudattalan választással. Ez az énünk képes önálló sorslehetőségek létrehozására, mert azzal, hogy tisztában vagyunk saját késztetéseinkkel, azok már nem képesek elsődleges sorsformáló tényezőként hatni ránk. Ezzel szemben az öntudatlan választások eredménye a ,,kényszersors”, a szabad én nélküli élet, melyben a személyiség elsorvad. Az öntudatlan válsztásainkkal például őseink tudattalanul megnyilvánuló törekvéseit ismételhetjük, míg az így létrehozott kényszersors a családi tudattalanból eredő örökölt sorslehetőségek egyike.
Genetikai és családi meghatározottságaink mégha befolyásolják is sorsunkat, a vezető szerep a szabad szellemi én kezében van. Ez a tudatos én már érzékeli felelősségét és vállalja a szubjektivitást, vagyis azt, hogy önmaga legyen. Saját személyes sorssal pedig az rendelkezik, aki szabad, autonóm módon (nem pusztán ösztönszerűen) maga választ.
Kiemelt szakemberek a témában
-
Szalkai Réka
Pszichológus
-
-
-
-
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
Komment írása