1. rész: https://pszichologuskereso.hu/blog/segitseg-trening-munkahelyen-1resz#overlay-context=programok
El kell fogadnia a trénernek, hogy ilyenkor még az erősebb várfallal körbevett résztvevők nem feltétlenül baráti látogatásnak, inkább ostromnak élhetik meg a helyzetet, így a fehér zászlót jól láthatóvá kell tennünk. Lehetséges, hogy a kezdeti időkben valaki csak pár szót mond bemutatkozásképpen, de fontos tudni, hogy ez is már a komfortzóna elhagyását jelenti. Ha a csoportvezető elfogadja, a csoport is így tesz, megadva a tiszteletet és a feltétel nélküli elfogadást, mely fontos alapja bármilyen egészséges közös működésnek, és a várba való beengedésnek. Ez a fajta tiszteletben tartás megerősíti a bizalmat is, és a kezdeti szorongás hamarosan látványosan oldódni fog. Így én mindig hagyok bőven időt a csoport felmelegítésére, és nagy hangsúlyt fektetek a biztonságérzet megtapasztalására is.
Az idő múlásával a csoport tagjai egyre otthonosabban és magabiztosabban mozognak az „új terepen”, egyre kényelmesebb és magától értetődő lesz a csoport megtartó ereje, olyan térré válik, ahol kellemes, pozitív érzés lenni, ez jól látszik a hangerő növekedésével és a felszabadult közbeszólások, egymásra reagálások, a humor és az egyre több személyes történet megjelenésével. Sokszor az először félénken, szűkszavúan, ritkán visszautasítóan megnyilvánuló csoport - nagy örömömre - a második nap már „szóhoz se hagy jutni”, mindenki aktívan jelen van, önfeledten reagál az eseményekre. Kialakult a bizalomteljes légkör. Ilyenkor egy pillanatra le szoktam állítani a történéseket, és felhívom a figyelmet erre a látványos változásra. Egy pillanatra nézzük meg ezt kívülről, külső szemlélőként. Elégedett mosoly szokta övezni a ráeszmélést, tudatosulást.
Természetesen ez korántsem azt jelenti, hogy minden személyes dolgunkat, esetleg titkainkat is meg kéne ilyenkor osztanunk, csak amennyi jól esik. A csoportvezető fontos feladata a folyamat során, elejétől a végéig, a biztonság, komfortosság megtartása: senkiről sem derülhet ki olyan, vagy nem kerülhet olyan helyzetbe, ami neki kellemetlen vagy esetleg megalázó lehetne. Így nem hirdetünk ki teszteredményt, nem teszünk közzé semmit, amire előzetesen engedélyt nem kaptunk, és nem húzunk ki erőszakkal információt, véleményt, vagy nem teszünk önkényesen szerephelyzetbe résztvevőt. A kötelező munkahelyi tréningeknél is az önkéntesség érzése hozza a legnagyobb motivációt. A csoportban mindenki egyenlően fontos, tisztelet jár neki, és ennek az egyensúlynak a fenntartása a csoportvezető egyik legalapvetőbb feladata.
A trénernek kiemelt, elfogadó figyelemmel kell lennie minden egyes csoporttag felé, hogy ezáltal a résztvevőnek lehetősége legyen megtapasztalni szerethető, egyedi, különleges, és értékes helyét a közösségben.
A munkahelyi tréningek különböző tematikákkal futnak, leggyakrabban konfliktuskezelés, stresszkezelés, együttműködés fejlesztés, kommunikáció munkacímekkel, de a legfontosabb alapot mégis az nyújtja, hogy az egyénnek lehetősége van megtapasztalni hasznosságát, odatartozását, értékességét a csoport számára, hogy van, amiben ő különleges, és társainak erre a különleges képességére igenis szüksége van. A tréning sikeressége számomra azon múlik, hogy megerősödött-e a benne résztvevő minden csoporttag önértékelése, önbecsülése, érdekesebbnek, értékesebbnek, kompetensebbnek látják-e egymást, észrevettek-e magukban és egymásban olyan tulajdonságot, értéket, amit korábban nem. Ha ez észrevétlenül is megtörténik, a munkahelyi klíma oldottabb, kellemesebb lesz, és a munkavégzésre is pozitívan hat, a tréning pedig meghatározó közös élmény marad.
Komment írása