Segítség, tréning a munkahelyen! 1.rész

A pszichológus szakma egyik legizgalmasabb ágát képviselem, a klienseimnek tartott egyéni tanácsadás mellett csoportokat vezetek, tréningeket tartok, amik egyre határozottabban és gyakrabban bukkannak elő kötelező jelleggel a munkahelyeken.

Az elmúlt pár évben megszámlálhatatlan tréninget tartottam az ország különböző pontjain, a legszínesebb variációjú cégeknél, intézményeknél. Voltam parkolóőröknél, gyárakban, szállodákban, pedagógusoknál, rendőrségen, erdészeknél, médiánál, mérnököknél, ingatlankezelőknél, varrodában, stb.

Nagyon sokféle emberrel, találkoztam, akik mindig egészen más hangulatú, különleges csoportot, közösséget alkotnak erre a pár napra, amíg együtt dolgozunk. A sok különbözőség ellenére azonban mindig vannak hasonlóságok, jellegzetességek, amiket a tréningjeim során megfigyeltem.

„Tréning”. Már a szó is furcsán cseng, és sok esetben fantáziákat, aggodalmakat kelt: olyan, mint valami kényelmetlen dolog, ami kizökkent a hétköznapok biztonságából, valami, ahol beszélni kell, meg kell nyilvánulni, meg kell mutatni valamit magamból, ráadásul a kollégák előtt. Félelemmel tölthet el az is, hogy kiderülhet rólam valami olyan, amit nem akarok, amit eddig én sem tudtam magamról, vagy esetleg megszégyenülhetek a többiek előtt. Még a legtettrekészebb csoport tagjaiban is felmerülnek ezek az aggodalmak valamilyen formában.

A félelem között a valahová tartozás erős társas motivációja áll: Befogad, elfogad-e engem a csoport olyannak, amilyen vagyok? Szerethető vagyok-e a többiek számára, értékes tagja tudok-e lenni egy csoportnak? Egyáltalán tudok-e máshogy része lenni ennek, hisz eddig csak a munkahely távolságtartásával, és nem magánemberként voltam jelen? Nem is ismerem őket... Különbözőségeim ellenére összekötnek-e bennünket hasonlóságok, vannak-e közös pontok, ami mentén aztán láthatatlan szálakkal kapcsolódni tudunk? Milyen mélységig akarnak majd bennem „turkálni”? Na, ehhez aztán semmi kedvem. Talán jobb lesz, ha bezárom a várfalat!

Ezek a kezdeti szorongások adják az én igazi munkaterepem egy csoportban. Így, mondhatni, szükségesek is egy csoport vagy tréning indulásakor. Pszichológusként, trénerként feladatom az, hogy meleg-elfogadó-facilitáló légkört teremtve segítsem ezeknek a félelmeknek a feloldódását és átfordulását a pozitív megtapasztalásba: meghallgat, figyel rám, elfogad, visszajelez, befogad a csoport.

A folytatásban elmesélem, hogy zajlik le egy céges tréning, hogyan oldódnak fel a résztvevők, mi történik a  pszichológus szemével nézve.