Rejtélyes tünetek (folytatás)

Az írás első részét ide kattintva tudja elolvasni!

Ugyanebbe a betegségcsoportba tartozik a konverziós zavar, melynek vezető tünete valamilyen érzékszervi működéssel vagy akaratlagos mozgással kapcsolatos. Ilyen lehet például a bénulás, a beszédképtelenség, a furcsa mozgások, de akár a vakság vagy a süketség is. Általában neurológiai, esetleg belgyógyászati betegségre gyanakodnak, ezek a feltételezések azonban nem igazolódnak. Ezen a ponton azonban érdemes óvatosnak lenni, hiszen a diagnosztikai módszerek fejlődésével sok esetben a korábban megmagyarázhatatlan tünetek is értelmezhetővé válnak. A beteg a tünetet tudatosan befolyásolni nem tudja, és nem is színleli azt. Ugyanakkor a pszichés háttértényezők szerepét jelzi az, hogy megjelenésük vagy kiújulásuk komolyabb stresszhelyzethez köthető. Többnyire más pszichiátriai problémával (például súlyos depresszióval) társul. Jellemzően a gyerekkor végén és a fiatalfelnőttkor-kor elején alakul ki, hirtelen kezdettel, súlyos pszichés stressz átélését követőn. Összességében ritka problémáról van szó, ezen belül gyakoribb nők, illetve alacsonyabb társadalmi-gazdasági körülmények között élők körében.

Mind a szomatizációs zavar, mind pedig a különféle konverziók esetén előfordulnak különféle fájdalmak, a fájdalom-szindrómában azonban ez a legfőbb tünet. Az előzőekhez hasonlóan ebben az esetben sem mutatható ki szervi ok, vagy ha igen, akkor a fájdalom az indokoltnál jóval erősebb, és fellépésével, súlyosbodásával, illetve fennmaradásával pszichés okok összefüggésbe hozhatók. Ez az állapot időnként akár évekig is eltarthat.

Mindhárom betegségben szenvedőkre jellemző az érzelmek kifejezésének képtelensége. A pszichés stressz testi tünetekben nyilvánul meg, az egyén csak ezen a „nyelven” képes környezetének jelezni problémáit, pedig ha az ezzel kapcsolatos érzelmek a felszínre kerülnének, akkor lehetőség nyílna azok feldolgozására is.

A testi diszmorfiás zavarral érintettek számára testük egyetlen részletének kinézete okoz problémát, ez az, amit elviselhetetlennek, a többi ember előtt vállalhatatlannak éreznek, vagy pedig súlyos betegséget gyanítanak akár egy apró folt hátterében is. Előfordul, hogy valóban van valami apró fizikai elváltozás, a beteg azonban ennek a reálisnál jóval nagyobb jelentőséget tulajdonít, és ez számára komoly szenvedést okoz. Társadalmunkban elfogadott dolog, hogy sokat törődünk a külsőnkkel, ez a törődés azonban a testi diszmorfia esetén szélsőséges méreteket ölt, eluralja az egyén egész életét, akadályozza társas kapcsolatait, előfordul, hogy valaki ki sem mozdul az otthonából, annyira szörnyűnek észleli saját megjelenését. Gyakori (főleg az arcon talált hiba esetén), hogy ezek az emberek plasztikai sebészhez fordulnak. Az esetek többsége serdülőkorban kezdődik.

Szintén ehhez a betegségcsoporthoz tartozik a hipochondria, más néven egészségszorongás. A hipochonderek életét szinte teljesen betölti az, hogy saját egészségi állapotukkal foglalkoznak, amiatt aggódnak. A testükön lévő, testük működésében észlelt apró rendellenességeket valamely súlyos betegség fenyegető tünetének érzékelik, és ezt a meggyőződésüket a gondos orvosi kivizsgálás sem ingatja meg. Bármely életkorban kialakulhat. Esetükben az aggodalom jelentős mértékben meghaladja az esetleg valóságos tünetek által indokolt mértéket, szemben a korábban tárgyalt szomatizációs zavarral, ahol ez fordítva van.

Valamennyi említett probléma esetében elmondható, hogy az érintettek tagadják, hogy panaszaiknak pszichés háttere lenne, és nem, vagy csak nagy nehézségek árán győzhetők meg arról, hogy számukra a pszichológiai, pszichiátriai kezelés hasznos lenne.

Irodalom:
Andreasen, N. C., Black, D. W. (1997). Bevezetés a pszichiátriába. Medicina Könyvkiadó, Budapest (pp. 375-390)
Comer, R. J. (2005). A lélek betegségei. Osiris Kiadó, Budapest (pp. 323-328)
DSM-IV-TR (2001), Animula Kiadó Egyesület, Budapest