Pozitív pszichológia

A pozitív pszichológia elméletének a lényege a boldogság megtalálása, vagyis a pszichológiának gyógyításon kívüli másik fő feladata: elősegítse, hogy az egészséges emberek minél boldogabban éljék mindennapi életüket. Ebből következik, hogy a pozitív pszichológia követői azt vizsgálják, hogy hogyan lehet boldogabbá tenni az egészséges emberek mindennapi életét. Daniel Gilbert szerint az emberekben a fizetésüknek a nagysága, egy bizonyos szint felett, már nem növeli a boldogságot. Vagyis a pénz egy bizonyos mennyiség fölött már nem képes magasabbra emelni egyén boldogságát. Egy másik kutatás szerint a boldogság szintet legjobban az elmúlt három hónap eseményei tudják befolyásolni. Pl. a lottó nyertesek nem lesznek tartósan boldogabbak, annak ellenére, hogy jelentős mennyiségű pénzhez jutottak. Anders Ericsson szerint se a magas iskolai végzettség, se a magas IQ nem növeli a boldogságot, sőt a 120 feletti IQ egyes esetekben csökkenti a boldogság érzetet. Ezzel ellentétben Martin Seligman szerint a házasság jelentősen tudja növelni az egyén boldogságát. Más kutatók szerint boldogságot könnyben elérik azok az emberek, akik széles baráti körrel rendelkeznek. Ennek az az oka, hogy a boldogságért felelős egyik agyi boldogság hormon szintje megemelkedik akkor, ha barátaink között vagyunk.

A klinikai pszichológia szerint a pozitív életesemények negatívokhoz hasonlóan kiválthatnak szorongást pl. az első gyerekes édesanya nagyon boldog, hogy hamarosan gyermeke fog születni, ugyanakkor attól szoronghat, hogy lesz-e elég anyateje a csecsemője táplálásáshoz. A munkalélektan szintén felhasználja a pozitív pszichológiát, mivel ezzel növelhető a dolgozok elkötelezettsége a cég iránt. A boldogabb dolgozók jobban teljesítenek, főnökeik szerint magasabb a termelékenységük, valamint képességeiket is jobban kit tudják használni.

A fentiek alapján a pozitív pszichológia a lélektannak egy olyan ága, mely az egészséges emberre fókuszál gyakorlati kutatási eredményekre épül, ezért pszichológusoknak érdemes ezt a módszertant is felhasználniuk az üléseik során.

Hollósy-Vadász Gábor

pszichológus / PhD hallgató