A piros pörsenés a kezem tuti bőrrák! – A katasztrofizálásról

„Behivatott a főnök – tuti kirúg.”

„Nem veszi fel a telefont. Biztos baleset érte!”

„Fáj a fejem. Stroke-om lesz!”

A fenti példákban közös, hogy egy viszonylag hétköznapi, nem kellemes helyzetből szemvillanás alatt a lehető legrosszabb végkimenetel született. A pszichológiában ezt katasztrofizálásnak hívjuk. Az agyunk automatikusan a lehető legrosszabb eshetőséget veszi elő, figyelmen kívül hagyva az összes többi, akár pozitív forgatókönyvet is.

A kataszrofizáció egy gondolkodási hiba, szakszóval: kognitív torzítás eredménye. A negatív érzéseket, de akár a semlegeseket is jóval fenyegetőbbnek érzékeljük, mint valójában – magyarán felnagyítjuk őket. Katasztrofizáló gondolatai mindenkinek lehetnek – gond akkor lehet, ha ez gyakran előfordul, ha a napi működésünk része lesz, ha szinte minden helyzetben egyből a lehető legrosszabb jut eszünkbe.

Nagyon szorongató érzés ez, sok energiánk is elviszi, ráadásul a problémamegoldást is nehezíti. És noha a katasztrofizáló tisztában lehet vele, hogy a legrosszabb forgatókönyvre vajmi kevés esély van, hogy csak az ő fejében állt össze ilyen végzetesnek a dolog, a testünk mégis úgy reagál, mintha a veszély valós lenne.

„Készüljünk a legrosszabbra!” – szoktuk hallani. És ha már kicsit jobb történik, máris ott a sikerélmény. Másrészt: megnyugvást is adhat, hisz azt érezzük: minden eshetőségre felkészültünk. Csak milyen áron? Mennyi energiával?

Mit tehetünk ellene? Fontos tudatosítani a gondolatainkat, megvizsgálni azokat, hogy honnan és miért jönnek. Mi lehet a gyökerük: biztonságra van szükségem? Vagy eloszlatni a kétségeket a bizonytalan helyzettel kapcsolatban? Esetleg a csalódástól akarom megvédeni magam? Nézzük meg, hogy mi a valószínűsége annak, hogy valóban bekövetkezhet a legrosszabb? Milyen tapasztalatunk támasztja alá? Milyen más kimenetel lehet még? Annak mekkora az esélye? Mit tehetek azért, hogy ne a legrosszabb forgatókönyv valósuljon meg? Az is segíthet, ha nézőpontot váltunk: például, ha egy barátunk fordulna tanácsért hasonló helyzetben, neki mit mondanánk? Nem könnyű feladat a berögződéseinken változtatni. Időt és energiát kell rá szánnunk.