Párkapcsolati játszmáink 5.

A korábbi bejegyzésekben bemutattam 4 párkapcsolat romboló játszmát T. Real (2008) Házasság vagy szövetség című műve alapján. Most az 5., egyben utolsó ”vesztes stratégia” következik, a bezárkózás.

            A párkapcsolatokban a bezárkózás megnyilvánulhat például úgy, hogy a pár egyik tagja elkezd bizonyos dolgokról nem beszélni a másikkal, kivonja magát olyan tevékenységekből, ami korábban közös volt, vagy például csökkenti a testi kontaktusok gyakoriságát. Rengeteg ok húzódhat meg egy ilyen viselkedés mögött mint csalódottság, sértettség, a másik büntetésének a vágya, bizalmatlanság vagy konfliktuskerülés. Például, ha az egyik fél úgy érzi, hogy bizonyos témák a másikból valamilyen erősebb negatív reakciót (pl. szomorúság, harag) szoktak kiváltani, akkor elkezdheti kerülni ezeket. 

A szerző felhívja a figyelmet, hogy jelentős különbség van az érett elfogadás és a bezárkózás között. Ez a különbség pedig legfőképp a neheztelés meglétében vagy hiányában ragadható meg. Ha azért távolodunk a másiktól, mert dühösek vagyunk, akkor nem mondhatjuk, hogy el tudtuk fogadni a helyzetet. Ha felmérjük, hogy mi az, ami számunkra rossz a kapcsolatban, és mindent figyelembe véve úgy döntünk, hogy nekünk a másikkal való együttlét a negatívumaival együtt is értékes, akkor képessé válhatunk rá, hogy anélkül mondjunk le bizonyos dolgokról, hogy emiatt a másikra haragudnánk – ezt tekinthetjük érett elfogadásnak. Real fontosnak tartja, hogy a párok dolgozzanak ezen: ha mindent megtettünk egy adott probléma kapcsán, de azzal kell szembesülnünk, hogy nem fog megtörténni, amit szeretnénk, akkor tegyük mérlegre, hogy a kapcsolatunkban lévő jó dolgok ellensúlyozzák-e azt, ami számunkra nemkívánatos, vagy hiányzik, és hozzunk felelősségteljes döntést – nekem ezzel együtt is jó így, vagy túlságosan szenvedek és jobb kilépni a kapcsolatból?

Egy másik fontos különbségtétel a bezárkózás és a felelősségteljes távolságtartás között van. Mindenkinek van igénye az egyedül eltöltött időre, vagy lehetőségre, hogy végiggondolja a dolgokat. Bezárkózás esetén a párunk bizonytalan lehet abban, hogy milyen céllal, vagy akár milyen okból távolodtunk el tőle, és hogy mi fog a későbbiekben történni. A szükséges magány esetén kommunikáljuk a párunk felé, hogy elérhetőek vagyunk a számára, ha szüksége van rá, és, hogy mikor fogunk visszatérni a közös térbe (pl. fél óra pihenést követően, vagy azután, hogy sikerült lehiggadnunk). Az egyedül eltöltött idő esetén a saját igényeink mellett figyelünk a párunkéra is, a bezárkózás esetén viszont csak a saját érzéseinket vesszük figyelembe.

Mindannyiunkra egyénileg jellemző, hogy a „vesztes stratégiák” (igazság hajszolása, partnerünk irányítása, gátlástalan önkifejezés, megtorlás és bezárkózás) közül melyikeket és milyen arányban szoktuk alkalmazni. Ezek tudatosítása különösen akkor válhat fontossá, amikor hullámvölgybe ér a kapcsolatunk – ha ezeket felismerjük, akkor az segíthet megtalálni azokat a pontokat, ahol érdemes elkezdenünk változtatni, hogy jobbá tegyük a párkapcsolatunkat. A későbbi bejegyzésekben a ”győztes stratégiákról” fogok írni.