Pánik és szorongás: Amikor a tested túlélőmódba kapcsol – és hogyan találsz vissza a biztonságba
Ismerős az érzés, amikor a semmiből rád tör a fojtogató gombóc a torkodban, a heves szívverés, vagy a bénító gondolat, hogy mindjárt elveszítem az irányítást? A pánik és a szorongás nem a gyengeség jele, hanem a tested kétségbeesett segélykiáltása.
Sokan úgy próbálják leküzdeni ezeket az állapotokat, hogy dühösek lesznek magukra, vagy racionális érvekkel próbálják meggyőzni az elméjüket. De lássuk be: amikor az idegrendszer éppen a túlélésért küzd, a logika csődöt mond.
Miért nem elég észérvekkel harcolni ellene?
Okleveles pszichológusként pontosan látom a neurobiológiai folyamatokon, hogy mi történik ilyenkor: a logikus, gondolkodó agyad (a prefrontális kéreg) lekapcsol, és az agyad riasztórendszere (az amygdala) veszi át az irányítást. A szorongás és a pánik nem logikai probléma, hanem a test és a tudatalatti válaszreakciója.
Amikor a tested és a tudatalattid veszélyt észlel – legyen az egy fel nem dolgozott múltbéli trauma, krónikus stressz vagy elfojtott érzelmek –, azonnal aktiválja az evolúciós túlélőprogramokat. Ez nemcsak a klasszikus fuss vagy menekülj reakció lehet, hanem a tehetetlen lefagyás vagy a sokkos állapot is, amikor teljesen mozdulatlanná válik a test és az elme. Ezért nem működik, ha ilyenkor csak annyit mondasz magadnak: Nyugodj meg, nincs semmi baj. Az érzelmi biztonságot nem lehet kibérelni az ész szintjén; azt meg kell tapasztalni.
A kulcs: Az ítéletmentes együttérzés és a mélyebb szintű oldás
Certified Compassionate Inquiry Practitionerként az első és legfontosabb lépés, amit megtanítok a klienseimnek, az az önegyüttérzés. Ha a roham vagy a lefagyás közben még ostorozod is magad (Miért vagyok ilyen szerencsétlen?, Már megint miért csinálom ezt?), azzal csak még több stresszhormont pumpálsz a szervezetedbe. Ha viszont megtanulod megengedni és elfogadni a pillanatnyi állapotot anélkül, hogy elítélnéd magad, a szorítás máris enyhülni kezd.
A tartós szabadsághoz azonban le kell ásnunk a gyökerekig. Hipnoterapeutaként azért hiszek a módosult tudatállapotban végzett munkában, mert ilyenkor közvetlenül a tudatalattival kommunikálunk. Azzal a réteggel, ahol a szorongás és a sokkreakciók valódi forgatókönyvei íródtak. A hipnoterápia segítségével:
- Átírhatjuk azokat a mélyen rögzült mintákat, amelyek a folyamatos készenléti állapotot vagy a lefagyást fenntartják.
- Biztonságos közeget teremthetünk a testben, hogy az idegrendszer megtanulja: a veszély már elmúlt.
- Kioldhatjuk a sejt szinten letárolt feszültséget, amit a racionális beszélgetős terápia sokszor el sem ér.
Egy gyors technika a mostani pillanatra
Ha most is szorongsz vagy úgy érzed, teljesen leblokkoltál, tedd meg ezt az egy apró lépést önmagadért: Helyezd az egyik kezed a szívedre, a másikat a hasadra. Ne akard megváltoztatni a légzésed, csak érezd a kezed melegét. Mondd el magadnak magadban, ítélkezés nélkül: Most szorongok, és ez borzasztó érzés. Bedig itt vagyok magamnak, és biztonságban vagyok.
A szorongás egy üzenet. Nem legyőzni kell, hanem megérteni és szeretettel feloldani.
A blogbejegyzést Szántó Regina (Pszichológus) küldte be. Kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!
Kiemelt szakemberek a témában
-
Szalkai Réka
Pszichológus
-
-
-
-
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
Komment írása