Összetört szív – avagy a szakítás élményében elrejtett lehetőségek

„Elhagyott, nem tudom, hogyan tovább”, „Egyszerűen nem értem, mi történt”, „Fáj a lelkem, még mindig csak vele akarok lenni”, „Nem akarom bántani, de nem maradhatok tovább, máshová visz az utam” – aligha akad olyan köztünk, aki ne állt volna már egy kapcsolati szakítás valamelyik oldalán. S bár egy közös út szétválása mindkét fél számára rendkívül nehéz lehet, a legtöbb esetben elmondható, hogy az, akivel szakítottak, valahol egy egészen más élményen megy keresztül, mint aki kimondta a kapcsolat végét.

Tamás néhány héttel ezelőtt keresett fel – fiatal, jókiállású srác. Elmondása alapján a legutóbbi kapcsolata és annak lezáródása olyan mértékeben szedte szét a hitét önmagával, a saját értékével kapcsolatban, hogy jelenleg minden szociális helyzet rendkívüli szorongást vált ki belőle – legszívesebben ki se mozdulna otthonról.

Barbarával nemrég zártunk le sikeresen egy több hetes közös munkát. A kiinduló problémája szintén egy szakítás – bár már jóideje nem érezte magát igazán jól a kapcsolatban, de amikor párja elmondta, hogy szakítani akar, azt érezte, egy világ omlik össze benne.

Ákos pár napja jött hozzám az első ülésre – fő nehézsége, hogy egy se veled se nélküled kapcsolat végén időről időre pánik uralkodik el rajta – elhagyottnak, tehetetlennek érzi magát.

Függetlenül a nemtől, kortól, vagy hogy volt-e már korábban ilyen élményünk, véleményem szerint kimondhatjuk, hogy egy a szakítás sosem könnyű. Hogy miért ennyire fájdalmas és súlyos érzés, annak megvannak a maga lélektani okai. Ugyanakkor amire most a figyelmünket irányítani szeretném, annak a felismerése, hogy egy szakítási élmény, amikor a szívünk egy része vagy egésze úgy érezzük, darabokra tört, az egy hatalmas lehetőség is.

Amikor ebben az állapotban vagyunk, a szívünk sebezhető, fáj, ugyanakkor puha és formázható. Ezen a ponton dönthetünk, hogy hogyan küzdünk meg ezzel a fájdalommal: megkeményítjük a szívünket, hogy ahhoz ne lehessen többé úgy hozzáférni, hogy valaki összetörhesse (spoiler alert: nem a javasolt megoldás), vagy beleállunk abba, hogy egyenként végignézzük a darabkákat, és elvégezzük azt a tisztító munkát, amire ez az állapot lehetőséget ad. Ugyanis ebben a szétesett, de puha állapotunkban kitisztíthatjuk magunkból a korábbi kapcsolati traumáink okozta kötődési nehézségeket, a túlerősödött egónkat visszahalkíthatjuk, miközben megerősítjük az empátiánkat, vagy éppen tanulságokat vonhatunk le, amelyek erőforrásokká válhatnak számunkra a jövő kapcsolataiban.

Arra bíztatlak, kedves Olvasó, hogy ha azt érzed, összetört a szíved, hogy nem tudod nélküle elképzelni az életed, hogy egyszerűen csak minden fáj és rá emlékeztet – jusson eszedbe az, hogy bármennyire is nehéz ez a mostani állapot, a megkeményedés vagy a fájdalomba való elmerülés helyett választhatod azt is, hogy meglátod a lehetőséget is, amit ez az időszak rejt a számodra. S ha elkezdesz ezért tenni – akkor önmagad sokkal jobb verziójaként jöhetsz ki ebből a nehéz élményből, ami egy csodálatos ajándék saját magadnak és annak is, akivel utad következő állomásán elkötelezett párkapcsolatba lépsz majd.