Önismeretben az egészség

Miként befolyásolhatja az önismeret az egészséget? Van-e kapcsolat közöttük, és ha igen, akkor az miként működik? Cikkemen keresztül megismerhetik miként rejlik egészségünk önismeretünkben. 

Az egészség konzervatív megközelítése alapján, nincs kapcsolat a testi és a lelki,-szellemi egészség között, mivel a test mint egy gépezet működik, amit az orvos hivatott megjavítani, ha az ”hibásan” működik. Ez leginkább akkor állja meg a helyét, ha egy akut sebészi beavatkozás válik szükségessé, amivel sok esetben életet mentenek, vagy korrigálják a sérült testrészt, szervet.  Azonban a témában folytatott számtalan tudományos kutatás bebizonyította mára, hogy krónikus betegségek esetén ez a felfogás már nem állja meg a helyét és nem lehet a testet a lélektől és elmétől elkülönítve megérteni, illetve kezelni. Így jutunk el az önismeret egészségben játszott szerepéhez, mert, mint azt a szép magyar nyelvünk is megjeleníti, az egészséghez szükséges az egész megléte, annak harmónikus együttműködése. 

Ezen egész működésének megértéséhez képzeljük el, mi is történik amikor megijedünk. Szivdobogásunk és lélegzetvételünk meggyorsul, megfeszülnek az izmaink és figyelmünk minden mást kizárva az ijedtség tárgyára irányul. Ha ennél még intenzívebben reagálunk, akkor többek között remegés, hasmenés és esetleg pánik is kialakulhat. Mindez a menekülésünket szolgálja, a bennünk működő rendszer a saját biztonsági őrünk. De mi történik, ha mindezt ”csak” elképzeljük? Vagy ha ezt a főnöktől való ijedség, a gyermek miatti aggodalmunk vagy bármi ”hétköznapi” inger váltja ki? Igen, akkor is létrejönnek ezek a reakciók, tehát nem feltétlenül kell hozzá egy már megtörtént esemény, mert minden olyan gondolat is képes ezt kiváltani, amit fenyegetőnek ítél meg az agyunk. Nézzük meg, mi is az az agyi apparátus, ami meghozza a döntést:

1. A pszichológiai ingereket először az agyban található érzelmi központ értékeli. Ha az agy nem tartja fenyegetőnek a beérkezett információt, akkor nem történik különösebb változás, ha azonban azt fenyegetőnek találja (pl.: gondolati szinten megijedtem, mert azt hallottam, hogy leépítések lesznek és nekem hitelem van a lakásra, így kilátástalanná válna a helyzetem, ha esetleg engem is elküldenének), akkor beindul a test válasza.
2. Erre beindul az agyban a stresszhormon kiválasztása.
3. Az agyban történtekre a mellékvese kortizolt enged a keringésbe. A kortizol a túlélésben játszik nagy szerepet, de ha folyamatos stressz által fennmarad magas szintje, akkor már károssá válik a szervezetre és többek között fáradtságot, cukorbetegséget, magas vérnyomást, fejfájást, hízást, hangulatingadozást, menstruációs zavarokat és csontritkulást okozhat. 
4. Ezzel egyidőben a mellékvesevelő adrenalint termel, hogy a test megfelelően válaszolhasson a ”fenyegetésre”. A megküzdéshez szükséges testi készenléti állapotban a megemelkedik a szívritmus, a cukorszint, megfeszülnek az izmok és készenléti állapotba kerülünk. 
5. Mindebből kiderülhet, hogy minél intenzívebb és megterhelőbb érzelmi hatások érnek minket, annál hevesebben reagál a testünk ezen ingerekre. A kontrollvesztés, az információhiány vagy a kielégítetlen érzelmi szükségletek, mint például a szeretethiány, mind beindíthatják ezen folyamatot. 
6. Meghatározó az, ahogyan vélekedünk és ahogy érzünk dolgokkal és eseményekkel kapcsolatban, mert sokszor automatikusan működünk az alapján, amit élettapasztalatunkból hozunk, vagy azon maladaptív, nem jól alkalmazkodó szokásaink alapján, amit megszoktunk és csupán azért nem változtatunk rajtuk, mert nem is tudatosítjuk őket vagy mert nincs hozzá ismeretünk hogyan tegyük. 

Tehát ha nem is minden, de a legtöbb azon múlik, miként értékeljük az érzékelt információkat.  Ezen folyamatok működésének megismerésén és megértésén keresztül képessé válunk közvetetten szabályozni agyi érzelmi központunk működését, az érzékelt információk olyan fogadását, ami megtarthatja testi, lelki-és szellemi egészségünk harmónikus egységét, egészségünket.