Önismeret

A lelki vagy testi fejlődésre akkor vagyunk képesek, amikor a meglévő kereteinket meghaladjuk. Az első ilyen fejlődés, amikor például a gyermek állásból megindul, és a biztonságos egyensúly helyett a bizonytalan előrehaladást választja. Lelki értelemben ugyanez történik: a már ismert biztonságos kapcsolatrendszerünket, értékrendünket, tudásunkat tovább gyarapítjuk. E fejlődésnek a „módszere” önmagunk megismerése. 

Az önismeret az angolban nem használt kifejezés. A magyar szó viszont remekül tükrözi a mögöttes tartalmat: ha mély figyelemmel vagyunk magunk felé, akkor képesek leszünk alaposan megismerni belső folyamatainkat, értékrendünket. Az önismeret folyamata az egész életen keresztül tart, és legmélyebb része leginkább az erkölcsi fejlődéshez kapcsolódik. A módszertani része, a mély figyelem, mely segít objektívebben kapcsolódni a belső folyamatainkhoz, és ezáltal értelmezni a magatartásunkat, érzelmeinket, személyiségünket. Az önismeret folyamat során a figyelmünk fókusza a mindennapi életünket is érinti, akkor a konkrét történésektől haladunk a belső absztrakt értékek megértéséhez. A cselekedeteink, gondolataink, érzéseink megfigyelésével áll össze a magunkról és a világról alkotott képünk. Világossá válik, hogy mit szeretünk és mit nem, mi motivál, és mi nem. Hogy mélyebb szinten megértsük önmagunkat, időt kell szánni az önreflexió folyamatára. Ehhez lelassulás és fókuszált figyelem szükséges, a már említett objektivitás mellett. Az önismeret folyamatában haladva magunkkal dolgozunk, és átalakíthatjuk értékrendszerünk prioritásait. A folyamat során a felbukkanó témák néha fájdalmasak, ütköznek az önmagunkról alkotott képpel. Viszont a folyamat végén az igazsághoz közelebb kerülünk, és később jobb döntéseket hozunk az életünkben, legyen szó párkapcsolatról, munkahely választásról, vagy éppen politikai nézetekről. A megfelelő önismeret lehetővé teszi a személyes fejlődést. Csak akkor tudunk valamin változtatni, amikor tudjuk, hogy min szeretnénk változtatni, és milyen irányban.