Nyugati Kelet

Azonban mint minden módszernek, úgy vélem, ennek is megvannak a praktikus korlátai. Leginkább a jógához tudnám hasonlítani.

Úgy tapasztalom, ezeket a keleti spirituális módszereket többféleképpen lehet űzni.

1. Teljes odaadással. Mind a spirituális (meditáció, táplálkozás, gondolkozás) mind a fizikai gyakorlatokat (mozgás) az előírásoknak megfelelően elvégezve. Ez teljes életmód változást hoz, így a módszer teljes értékében ki tudja fejteni a hatását.
2. Részleges odaadással. Vagy a spirituális vagy a gyakorlati rész szenved némi csorbát. Ennek a leggyakoribb oka az időbeli korlát vagy az elköteleződés részleges hiánya.

Igazából teljesen meg tudom érteni mind a kétféle hozzáállást. Személy szerint bármelyiket tudom támogatni, ahogy szoktam is a konzultációk során. Azonban fel szoktam hívni a figyelmet egy harmadik változatra is.

Én úgy vélem, ezek a keleti módszerek nem alkalmasak arra, hogy a jelen nyugati társadalmak mindennapjaivá tegyük (a mindfulness sem). Keveseknek adatik meg annyi idő, hogy naponta hosszan meditáljanak és/vagy tornázzanak, a munkahelyi környezet pedig nem fog alkalmazkodni a mi meglassult belső időnkhöz és nyugalmunkhoz. Vagy a határidőket nem fog sikerülni tartani, vagy a kollégák idegeire fogunk menni, a számukra mesterkélt attitűdünkkel. Tisztelet a kivételnek.

Ezért én személy szerint azt szoktam javasolni, hogy egy intenzív (a mindfulness esetében 8 hetes) időszak után és közben, formálja az adott módszert a saját személyiségéhez. A lényeg megértése nélkülözhetetlen ehhez, így mindenképpen fontos elmélyülni az adott módszerben, de utána szabadon, a saját tapasztalatára támaszkodva és lehetőségeit szem előtt tartva alkalmazza a megtanultakat.

Így bár sokszor egy-egy egészen érdekes világszemlélet alakul ki az egyénben, azonban ez valóban a sajátja lesz. Márpedig véleményem szerint az a fontos, hogy segíteni tudjunk önmagunkon, és változtatni az életünk rosszul működő területein. Ha ehhez egy teljesen új, hibrid elméleti keretet kell létrehozni a közös munka során, akkor legyen úgy.

Számomra a legfontosabb, hogy segíteni tudjak azoknak, akik hozzám fordulnak, ennek pedig nem az a módja, hogy a saját módszeremet és gondolkodásomat erőltetem rájuk. Sokkal inkább közösen gondolkodva hozzájárulok ahhoz, hogy mindenki megtalálja a módszerek kavalkádjában azokat a pontokat, amikhez tud kapcsolódni, és amiket alkalmazva, végre a saját útját járva boldog lehet.