„Nem vagyok elég jó” – leggyakoribb negatív gondolataink

 „Teljesen alkalmatlan vagyok mindenre.”

• Nem vagyok elég okos/vonzó/sikeres. Mindenki jobb nálam.
• Nem is tudom, hogyan jutottam el oda, ahol most tartok. Biztos más is azt gondolja, hogy mindenre alkalmatlan vagyok.
• Jobb lenne, ha inkább olyan lennék, mint XY, akkor sokkal jobb életem lehetne.

Ha ilyen gondolatokat forgatunk a fejünkben akkor szinte biztos, hogy irreális elvárásaink vannak magunkkal szemben, amelyeken nem javít napjaink közösségi médiával (és mások tökéletesnek tűnő életének nézegetésével) átszőtt világa sem.

„A világ szörnyű, igazságtalan és rideg.”

• Senki nem ért meg.
• Bármit is próbálnék meg, az úgysem sikerülne.
• Az emberekben nem lehet bízni, úgyis mindenki csak átver.

Könnyű egy-egy negatív visszajelzésből messzemenő következtetést levonni és az egész világot rossz színben látni ettől. Pedig az emberek általában nem ’jók’ vagy ’rosszak’, hanem a többségüknek vannak jobb és rosszabb napjai és ha ezt megértjük, akkor sokkal kevésbé fogunk elkeseredni egy nem túl bíztató megjegyzéstől vagy attól, ha valami nem sikerül elsőre (vagy többedjére sem).

„Teljesen céltalan az életem, fogalmam sincs merre tartok és mihez kezdjek.”

•   Úgy érzem, semmi nem érdekel igazán.
•   A jövőmet üresnek és kilátástalannak látom.
•   Bárcsak valahol máshol lehetnék és máshogy élhetnék, mint ahogy most élek.

Gyerekkorunkban az elvárások még elég konkrétak és jól körülírhatók (viselkedjünk és tanuljunk jól, stb.). A felnőttkor, a munka és az önálló élet azonban ennél bonyolultabb. Itt már senki sem mondja meg, hogy mit kezdjünk az időnkkel és hogyan töltsük a következő heteket, hónapokat, éveket. Hacsak nincsenek határozott elképzeléseink, akkor ezt eleinte (és életünk fordulópontjain is) nagyon nehéz kitalálni.

Az élet viszont nem egy 100 méteres síkfutás, ahol a leggyorsabbnak kell lenni, hanem sokkal inkább egy hosszútávfutáshoz hasonlít, ahol a kitartás többet számít. Érdemes a nagyobb kihívásokat, megoldandó feladatokat is kisebb részekre bontani és egyszerre csak eggyel foglalkozni, majd szépen lassan felgöngyölíteni a többit is. Ha a közeli jövőre koncentrálunk, akkor szép lassan el tudjuk engedni az irreális elvárásokat és a dolgok fokozatosan a helyükre kerülnek.

Sokszor már attól is minőségi változást vehetünk észre, ha egy kicsit változtatunk a szokásainkon, gondolkodásmódunkon. Előfordulhat azonban, hogy ez nem megy segítség nélkül és ha azt vesszük észre, hogy túl régóta nem vagyunk jól és jelen vannak az életünkben olyan negatív gondolatok, amelyektől nem tudunk szabadulni akkor érdemes lehet szakemberhez fordulni.

Hiszen alapvetően fontos lenne, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben. Egy 2011-es kutatás (angolul itt olvasható) is megerősítette azt, hogy a pozitív érzések nemcsak jó hatással vannak ránk de fontos evolúciós szerepük is volt, hiszen olyan lelki erőforrásokkal vértezték fel őseinket, amelyek segítségükre voltak az élet kihívásaival és veszélyeivel való megküzdésben is.

Szakirodalom:

Judith S. Beck: Kognitív terápia kezdőknek és haladóknak (Magyar Viselkedéstudományi és Kognitív Terápiás Egyesület, Budapest, 2014)