Nem dőlhetek ki!

Van, aki még lázasan is főz, pakol, dolgozik. Betegen sem tud igazán megpihenni, mert közben ott zakatol benne: „ezt még meg kell csinálnom”, „nem maradhat minden másra”, „nem akarok teher lenni”.

És sokszor még segítséget kérni is nehéz. Mintha az azt jelentené: gyengék vagyunk. Vagy hogy cserben hagyunk másokat.

Sokan korán megtanultuk, hogy alkalmazkodnunk kell, bírnunk kell a terhelést. Hogy akkor vagyunk értékesek, szerethetőek, ha hasznosak vagyunk, ha megoldunk dolgokat, ha nem okozunk gondot. Lehet, hogy nem volt igazán tér arra, hogy valaki gyenge legyen, pihenjen, vagy másokra támaszkodjon.

Ilyenkor a leállás nem egyszerűen pihenésnek érződik. Hanem valami szokatlan, kellemetlen állapotnak. Valami veszélyesnek vagy elítélendőnek.

A test és az idegrendszer nem tud a végtelenségig készenlétben maradni. Egy idő után megjelenhet a kimerültség, ingerlékenység, üresség vagy akár testi tünetek is. És ha nem hallgatjuk meg testünk jelzéseit, egy idő után a szervezetünk drasztikus módon húzhatja be a kéziféket.

Mit lehet tenni?

Első lépés lehet észrevenni, milyen belső szabály működik bennünk: „nem állhatok le”, 
 „mindig bírnom kell”, „nem kérhetek segítséget”. És elkezdeni apránként megkérdőjelezni ezeket. Segíthet például megfigyelni: mi történik bennünk, amikor pihenni próbálunk? Milyen gondolatok jelennek meg? Bűntudat? Feszültség? Félelem attól, hogy „kicsúszik a kezünkből” valami?

Már az is fontos lépés lehet, ha nem automatikusan engedelmeskedünk ezeknek a belső késztetéseknek. Megtapasztaljuk, hogy nem dől össze a világ, nem lettünk gonoszak, mert szusszantunk egyet, vagy elhalasztottunk valamit

És van, amikor mindezt nehéz egyedül átírni magunkban. Ha valaki azt érzi, hogy folyamatos készenlétben él, nem tud leállni, vagy a segítségkérés erős szorongást vált ki belőle, akkor egy szakemberrel való közös munka is sokat segíthet megérteni, honnan ered ez a működésmód, és hogyan lehet lassan biztonságosabbá válni a pihenés, az önmagunkra figyelés vagy a támaszkodás gondolatával kapcsolatban.

A pihenés nem lustaság. A segítségkérés nem gyengeség. 
Hanem annak felismerése, hogy nekünk is vannak határaink és szükségleteink.