A dühöt több aspektusból is meg lehet közelíteni. Például hogy valamiféle minket ért igazságtalanságra hívja fel tulajdonképpen a figyelmet. Vagy hogy elfed valami más érzést, amely felvállalásával sebezhetőbbé válhatnánk, gondolhatunk itt mondjuk a fájdalomra vagy félelemre. Esetleg onnan is rátekinthetünk, hogy valamilyen igényünk próbál a felszínre törni.
Főképp utóbbi kettő - egymással persze szoros kapcsolatban álló szemszög - érdekes (számomra). Vegyük ezt a takaró szerepet. Van egy párkapcsolati helyzet például, mondjuk a férfi későn ér haza, később, mint amit megbeszéltek, és az ajtóban a dühös nő fogadja.
Állítsuk meg a filmet itt, és bújjunk bele az elképzelt nő bőrébe. Milyen érzést fedhet el benne a harag? Talán a fájdalmat amiért (kvázi) figyelmen kívül hagyták. Vagy félelmet attól, hogy mi is történhetett ott amiért megerteta megbeszéltek ellenére is tovább maradni. És ha ezektől az érzésektől ellépünk egyet az igények irányába, mit találunk? Mondjuk hogy "figyelj rám!", vagy hogy "mutasd ki, hogy fontos vagyok!".
Egy (bizonyos szintig) haragos felnőttre ha tudunk kvázi nagyranőtt gyermekként tekinteni (legyünk ez akár mi vagy másvalaki), talán közelebb juthatunk a megértéshez (ami a frusztráció feloldása felé is vezethet). Mit érezhet (kívánhat) az a gyerek (a maga történetével), aki most velünk szemben áll? Mit válthatott ki belőle az adott szituáció?
Mi esne jól neki?
Kiemelt szakemberek a témában
-
Szalkai Réka
Pszichológus
-
-
-
-
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
Komment írása