A negatív érzések üzenete

Önsegítő könyvek, szakirodalom és filmek foglalkoznak azzal, hogy mennyire fontos megélni az érzelmeinket – pro és kontra, a negatívat és a pozitívat is. Mégis, a rossz érzéseinket legtöbbször megpróbáljuk elnyomni magunkban, olyasmit mondogatva, hogy „meg kell szabadulnom ettől az érzéstől” vagy „nem engedhetem meg magamnak, hogy emiatt szenvedjek”.

Mintha az érzelmek valami hibás működés jelei lennének. Pedig a valóság az, hogy az érzelmeink nem problémák, hanem információk.

Miért tanultuk meg elnyomni a negatív érzéseket?

Mert lehet, hogy azt tanultuk meg gyerekkorunkban, hogy „aki sír az gyenge”. És talán nem egyszer hallottuk azt is, hogy „ilyen kis semmiségért nem szabad szomorkodni”. Azaz, hogy a kellemetlen, negatív érzéseinket meg kell próbálni nemcsak mások, de sokszor még magunk elől is titkolni.

Az érzelmi elnyomás azonban nem szünteti meg az érzést, csak áthelyezi. Gyakran jelenik meg:

• túlevés formájában,

• fokozott alkoholfogyasztásban,

• túlzott munkába menekülésben,

• vagy állandó feszültségként a testben.

Az elnyomott érzések nem tűnnek el, csak más csatornát keresnek. Holott sokkal egészségesebb ha megengedjük magunknak, hogy átéljük mindezek széles skáláját. 

Ha elnyomod magadban a szomorúságot, akkor egy idő után a boldogságot is nehezebben fogod megélni

Az érzelmeink rendszert alkotnak. Nem lehet „szelektíven kikapcsolni” csak a fájdalmat. Ha például egy csalódás után úgy döntesz, hogy nem engeded magad közel semmihez, nehogy újra fájjon, valóban csökkentheted a szomorúság esélyét. De ezzel együtt a lelkesedés, az öröm és az intimitás lehetőségét is csökkented.

Olyan ez, mintha lehalkítanád az egész érzelmi hangerőt.

Az érzéseink inkább az óceán hullámaihoz hasonlítanak: jönnek és mennek. Egyik sem tart örökké. Ha nem próbálod megállítani őket, maguktól lecsengenek.

Az elnyomás csak „helyi érzéstelenítés”

Eleinte talán könnyebbnek tűnik ha nem engeded meg magadnak, hogy szomorkodj egy kicsit (vagy többet) ha valami rossz történt veled. Ezzel az a baj, hogy csak ’helyi érzéstelenítés’, átmenetileg segíthet de magát a problémát nem oldja meg. Sőt, ha mindenáron megpróbálod elkerülni, hogy megéld a szomorúságot akkor előbb-utóbb visszaüt és még rosszabbul fogod magad érezni.

Eleinte nagyon nehéznek tűnhet de ahelyett, hogy megpróbálnád mindenáron elkerülni a negatív érzéseket, inkább fogadd el, hogy ezek is hozzád tartoznak, az élet részei. 

Hiszen az érzéseink – legyenek jók vagy rosszak – jelzések, hogy van valami fontos az életünkben amire érdemes odafigyelni.

Hogyan lehet egészségesen viszonyulni a nehéz érzésekhez?

Az elfogadás nem azt jelenti, hogy beleragadunk a fájdalomba. Azt jelenti, hogy nem harcolunk ellene.

Az első lépés gyakran ennyi:

„Most nehéz időszakon megyek keresztül, és ez szomorúvá tesz. És ez rendben van.”

Ez a mondat egyszerű, de idegrendszeri szinten is szabályozó hatású. Amikor nem próbáljuk elutasítani a belső élményt, csökken az érzelmi ellenállás és ezzel együtt a feszültség is.

Fontos különbség:

• Az érzelem elfogadása nem egyenlő azzal, hogy passzívan elszenvedjük a helyzetet.

• Inkább annak felismerése, hogy most ez van jelen és ebből a pontból tudunk tovább lépni.

Hiszen ilyen az élet és a negatív érzéseinknek éppúgy megvan a maga helye és funkciója, mint a pozitívaknak.

Az érzelmi érettség nem a „mindig pozitív” állapot

A mentális egészség nem azt jelenti, hogy folyamatosan jól érezzük magunkat. Hanem azt, hogy képesek vagyunk rugalmasan megélni az érzéseinket. A negatív érzések nem gyengeség jelei.Hanem annak bizonyítékai, hogy kapcsolódunk önmagunkhoz és másokhoz.

Ha megengeded magadnak a szomorúságot, nagyobb eséllyel fogod tudni megélni az örömöt is. Ha elfogadod a bizonytalanságot, könnyebben találod meg a stabilitást is.